Izgalmas krimin át ismerteti meg hazáját az Amerikában élő magyar író

– Két éve találkoztunk utoljára a Hogyan éljük túl Amerikát? című könyve kapcsán, melyben az Egyesült Államokról igyekszik számunkra objektív képet festeni. Viszont a Hollóvár angyala egy krimi. Honnan jött az ötlet?

– A könyv megtörtént eseményen alapul. Azt nem árulhatom el, hogy melyik kunsági faluban, de valóban megtörtént ez a hátborzongató bűnügy. Nagyon furcsa eset volt, így mivel nagykunsági vagyok, megragadtam az alkalmat, hogy nem csak erről a különleges történetről írjak, de magáról a Nagykunságról is, a hagyományokról, az itt élő emberekről, a tájról. Ugyanis igaz, hogy már majdnem ötven éve elkerültem innen, de a szívem még idehúz.

– A megtörtént esemény maga a bűncselekmény?

– Igen, de a történetet – mint egy tájfestő – kiszíneztem. Ehhez nagyon sok gyermekkori élményt vettem alapul, mint például a vásárok, a templomba járás, a temetés vagy a ravatalozási szokások. Él még bennem a kép a különböző társadalmi rétegek, a gazdák, az iparosok egymáshoz való viszonyáról, illetve a vallási hagyományokról. Van egy-két nagykunsági település, ahol kettős vallás van jelen, a református dominál, a kisebbség pedig katolikus, de a Nagykunság nagyobb része a kálvinizmus betörésével áttért a katolikus vallásról a reformátusra.

– A gyermekkori élményeken, a hagyományok bemutatásán túl szélesebb történelmi kitekintést is bemutat a könyv. Ehhez milyen forrásokat használt?

– Engem a történelem eleve nagyon érdekel. Egy kis politikát is beleszőttem a könyvbe, hiszen a harmincas években elég nehéz történelmi korban volt Magyarország. Az ország jelentős részét elcsatolták, az emberek nem nagyon találták a helyüket, sokan visszamenekültek a határokon. A Gömbös-kormány közeledett a megválasztott német kancellárhoz, Adolf Hitlerhez, azokban az időkben ugyanis Németország volt a leginkább erősödő hatalom. Az akkori magyar vezetők legfőbb motivációja pedig az volt, hogy visszaszerezzék az elcsatolt területeket. Ezeket az elemeket is beleszőttem, hiszen abban az időben ez határozta meg a közhangulatot, az emberek nagyon sokat beszélgettek erről, nagyapám, nagybátyám és sok ismerős mesélt nekem azokról az időkről.

– Michael, a főszereplő Amerikából utazik a Nagykunságba, hogy megismerje édesapja szülőhelyét. Látok némi hasonlóságot az ön családjának története és a főszereplőé között.

– Igen, bizonyos szempontból a saját fiamról mintáztam a karaktert.

– Kint született Miamiban, és ugyanúgy, ahogy a főszereplő, a Chicagói Egyetemre járt. A fiamat is érdekli Magyarország, többször is előfordult, hogy kamaszkorában feltettem a repülőre, és elküldtem a nagyszülőkhöz Kunmadarasra. Mindenféle nyelvtudás nélkül kicsit kemény volt neki, de a mai napig nagyon szereti Magyarországot. Amikor középiskolába járt, a fotózás volt a hobbija, ahogy a főszereplőnek is.

– A többi figurához, az egykor élt kunsági emberekhez honnan volt mintája?

– A gyerekkoromból, történetek olvasásából, a vidéki falvak, községek életéből. Egykor nagyon sokat csavarogtunk biciklivel, később a bátyám Jawa motorjával jártuk be a Tiszántúlt. A fogadós figurája például az egyik közeli településen élt. Kedves volt és barátságos, de mégis benne volt az üzleti huncutság. A polgármester karaktere egy egykori tanácselnök mintájára formálódott, a temetőcsőszt pedig személyesen is ismertem a falumban. A történetben megjelenik a cigány–magyar kapcso­lat is, hiszen a főszereplő lányba egy roma fiú is beleszeret. Nem ő az egyetlen, hiszen nem véletlenül adtam a könyvnek azt a címet, hogy Hollóvár angyala. Az iskolaigazgató fogalmazza meg leginkább, hogy Ilonka – a női főszereplő – míg élt, olyan volt, mint egy pillangó. Ide repült, oda repült, de nem találta meg a boldogságot. Ám a boldogsága keresése közben nagy hatással volt a szereplők életére.

– A szépségét képzeletből, emlékezetek keverékéből hívtam elő, hiszen nagyon sok szép kunsági lány volt, és van ma is.

– A karakterekben az is fontos volt, hogy bár a kun nép később települt be a Kárpát-medencébe, de mondhatjuk, hogy magyarabb a magyarnál, hiszen a konokságukat az eleve itt élő nép is átvette. Ám attól, hogy nyakasak, egyben jószívűek is, és ragaszkodnak a hagyományaikhoz.

– A végkicsengés nagyon meghökkentő, ami éppen a jó krimi ismérve. Magát az elkövetőt már akkor elkapták, amikor az eset történt, vagy önnek kellett kitalálnia, hogy ki lesz az?

– A bűncselekmény elkövetőjét soha nem találták meg, ezért nekem kellett találnom valakit. Szándékosan úgy alakítottam, hogy az olvasó következtesse ki, de ne az első tíz percben, hanem végig megmaradjon az izgalom, a kérdés, hogy ki lehet a bűnös.

– Két könyv kapcsán beszélgettünk eddig. A Hogyan éld túl Amerikát? mintha az Egyesült Államokat hozta volna ide hozzánk, a Hollóvár angyala pedig Magyarországot, azon belül is a Nagykunságot vitte ki az amerikaiaknak.

– Amikor ez a könyv megjelent az Egyesült Államokban, egy sokáig kint élő, majd hazaköltözött ismerősöm azt mondta, ezt a könyvet itthon is ki kell adatni. El is kezdődtek a tárgyalások az egyik könyvkiadóval. Ám a szerkesztő azt mondta, ezt a könyvet Magyarországon nem veszi meg senki, nem érdemes lefordítani, hiszen ez a történet csak a külföldinek érdekes. Igen, első körben én ezt az amerikaiaknak szántam, mert szerettem volna, ha megismerik hazánkat, azon belül is a szűkebb hazámat, a Nagykunságot. Az Egyesület Államokban nagyon jó kritikákat kaptam erre a könyvre.

– Miért gondolta meg magát, hogy mégis kiadatja magyarul?

– Mert a mostani kiadóm úgy vélte, hogy ezt itthon is meg kell jelentetni, továbbá az ismerős hölgy korábbi javaslata miatt belementem, hogy lefordítsuk, és kiadjuk. Háromszáz példányt nyomtattak ki belőle. Vegyes a fogadtatása, a barátaim, isme­rőseim nagy részének nagyon tetszik. Azt tudni kell, hogy én a könyveimmel nem a profitra hajtok, egyszerűen szeretek írni, örömömet lelem benne.

– Az Egyesült Államokban nagy sikere volt a kriminek, hiszen ezek szerint úgymond kuriózumnak számít.

– Olyannyira, hogy több megkeresést is kaptam a megfilmesítésre, de mindig nemet mondtam.

– Miért?

– Mert tudom, hogy elrontanák. Ráadásul, ha eladom a jogot, nem lenne semmilyen beleszólásom a munkálatokba, azt csinálnának a történettel, amit akarnának. A filmes cégeknél ráadásul előfordul, hogy továbbadják a jogokat, a történetet felteszik a polcra, majd húsz évig nem nyúlnak hozzá. Végül, ami még nagyon fontos, ezt a történetet csak Magyarországon lehetne jól megfilmesíteni, magyar színészekkel, magyar rendezőkkel, itthoni környezetben.

– Várható öntől újabb krimi?

– Nem hiszem, én inkább társadalmi-politikai kérdésekkel szeretek foglalkozni. Mindegyik könyvemnél megpróbálom úgymond a semleges hangot megütni, bár ez ma már odakint sem könnyű. Írtam korábban egy esszét arról, hogy az Egyesült Államok szét fog esni, és fizikailag is szétdarabolódik majd.

– Aggódom Amerika jövőjéért, a gyermekeimért, az unokáimért.

– Nem akarok túl kritikus lenni, szeretem az Egyesült Államokat. De ha élhetek az egyik könyvemből egy idézettel, Amerika olyan, mint egy óriási svédasztal. Minden rajta van, azt veszünk le, amit akarunk, de ma már sajnos több rossz van azon az asztalon, mint jó...

A Hollóvár angyala című krimi nem csak izgalmas bűnügyi regény, de a Nagykunság egykori életébe, hagyományaiba is beavatja az olvasót. Fazekas István, a könyv szerzője elárulta, több megkeresést is kapott már a történet megfilmesítésével kapcsolatban

Fotó: Nagy Balázs

Kalandos életútját is papírra vetette

Fazekas István – vagy ahogy külföldön ismerik: Steven Fazekas – már tíz könyvet adott ki az Egyesült Államokban, ezekből három itthon is megjelent. Az író saját élete is kész regény. 1972-ben disszidált Magyarországról, így a szökés, majd a Dél-Afrikába vezető útja is igencsak kalandos volt. Több év és különböző országok után végül az Egyesült Államokban, Miamiban telepedett le. Nem mindennapi életéről legutóbb könyvet írt, jelenleg a magyarországi kiadásáról tárgyal.

– Tavaly ősszel jelent meg az Egyesült Államokban ez a könyv, és a saját életemet írom le benne. A disszidálástól kezdve a menekülttáborban töltött időn keresztül a Dél-Afrikában, Namíbiában és több országban átélt időszakokról is szól. Van benne kaland, börtönévek és válás, szerencse és szerencsétlenség három kontinensen keresztül – mondta az író.