„Büszke vagyok a magyarságomra, ezért nekem fáj”

A csataszögiek az év minden napján emlékeznek Trianonra. Már csak azért is, mert a néhány utcából álló kisfalu főterén jókora, Nagy-Magyarország alakú virágágyás figyelmeztet az országvesztésre. A kicsiny parkot korábban tuják szegélyezték, ám azok benőtték a placcot, jobbnak látták kiásni őket, 2017 óta pedig a történelmi határok fogadják a faluba érkezőket. Talán a sors fintora, hogy az onnan nyíló utca épp Szamuely Tibor nevét viseli.

Csataszög idén a legkisebb, június 4-ei megemlékezést tartó település Jász-Nagykun-Szolnok megyében. (A legkisebb település Hunyadfalva, ám ott ezúttal nincs koszorúzás).

Igaz, 4-ére egy nappal korábban, pénteken gyűltek össze a falubeliek. Szombaton ugyanis gyereknap van, mégsem lenne szerencsés összemosni.

Mindenesetre az öt órai kezdés előtt nem sok jel utalt rendezvényre. A nyár eleji forróságban a falu rózsabokrainak néma pompája vonhatta magára a kevéske átutazó figyelmét.

Negyed ötkor aztán megszólalt a hangpróba a művház udvarából: „Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja...”. Itt lesz a megemlékezés.

Adta magát a kérdés, miként emlékeznek Trianonra az Alföld szívében, a határon túli részektől a lehető legmesszebb élő csataszögiek, akiknek földje épphogy lakott terület volt az 1920-as sorscsapáskor.

Tragédia volt. De ki tudtunk lábalni belőle. Nekünk, magyaroknak mindig ez volt az osztályrészünk

– mondta Juhos Lőrinc, a másfél tucat megemlékező egyike azzal kapcsolatban, hogy mit jelent számára Trianon.

A férfinek nincsenek határon túli rokonai – Karcagról származnak –, még nem volt külföldön. De Erdélyt szeretné bebarangolni. Nemsokára nyugdíjas lesz, akkor hátha.

A fiatalok már nem nagyon foglalkoznak ezzel, nem érzik a súlyát. Pedig ez volt a magyar történelem legnagyobb csapása. Nagykörűből is hívtam többeket, de nem jöttek

– mondta, hozzátéve neki hét unokája van, egyikük most verset is mond.

Hogy ma mit lehetne tenni a határon túli magyarokért, az szerinte nehéz kérdés.

Jó volna innen-onnan egy bocsánatkérés. Engem sem zavar, ha egy itteni szlovák faluban „tótul” van a helységnévtábla.

Az akkori főnökeink hibáztak. Elrontották

– sommázta Romhányi Imréné, aki unokáival érkezett a főhajtásra.

Az biztos – mondta –, hogy a határon túliak nem tehetnek róla, hogy ott rekedtek. Szerinte ma az a feladatunk, hogy támogassuk a külhoni magyarokat, és úgy látja, ez meg is történik.

A keménykötésű Gábor dolgozni érkezett a szomszéd telekre. A fiatalember némán, vigyázzállásban hallgatta végig a rendezvényt.

Én büszke vagyok a magyarságomra. Ezért nekem fáj. Olyan ez, mintha szerveket tépnének ki az emberből

– mondta tömören. De hogy 2022-ben mit lehetne tenni, azt „őszintén nem tudja”.

Csataszögön egyébként úgy harmincan is ki szoktak menni a Nemzeti Összetartozás Napjára. Ez pedig nagy szó, hiszen ritka, hogy egy településnek több mint a tíz százaléka elmegy megemlékezni, márpedig Csataszögön háromszáznál is kevesebben élnek.

Azért is csináltattuk 2017-ben a kopjafát, mert nem volt itt semmi

– mutatja a megemlékezés után a település polgármestere.

Oravecz Zsuzsanna Éva szerint míg korábban sem egyházi, sem állami ünnepségeket nem szerveztek, ma fontosnak gondolják ezeket megtartani.

De nem csak Trianont – sorolja –, hanem a tavaszvárót, a gyereknapot, az idősek napját, vagy a téli rendezvényeket is.

Csataszögnek amúgy nincs testvértelepülése, de még lehet. A polgármester el tudna képzelni valamilyen együttműködést egy hasonló méretű romániai faluval.

Az biztos: a csataszögi főutca rózsabokrainak legtöbbje kelet felé néz. Arra van Kolozsvár, Nagyvárad, Marosvásárhely.

Csapásból újrakezdés

A trianoni békediktátum következményeiről beszélt a megemlékezésen Csataszög polgármestere. Oravecz Zsuzsanna Éva emlékeztetett, a döntés értelmében Magyarország elveszítette területének kétharmadát és lakosságának felét, több mint 3 millió magyar került idegen uralom alá. Elvesztettünk 92 várost, a közútrendszer nyolcvan százalékát, bányáink és erdeink java részét. Kiemelte, a tragédia nem volt végzetes a magyarság számára. Abból erőt merítve pedig ma már a nemzet eggyé tartozása, az újrakezdés ünnepe is június 4-e.