Lugosi Claudia már gyermekkorában tudta, hogy színésznő lesz

– Nagyapám, Kelemen Jenő zenei konzervatóriumba járt fiatalkorában, gyönyörű hangja volt, Sárdy Jánoséhoz tudom hasonlítani. A háború alatt elvitték, hét évig volt hadifogságban, és bár szeretett volna, ezután már nem sikerült visszatérnie a pályára, szobafestőnek állt.

– Emlékszem, amikor épített nálunk a kertben egy kis házat, reggeltől estig énekelt. Javarészt operetteket. Így aztán az összes operettslágert már gyerekkoromban megismertem. Emellett történt még egy nagyon érdekes dolog. Nagyapám testvére, aki festőművész volt Pécsett, egyszer eljött hozzánk, belenézett a tenyerembe és azt mondta, ebből a lányból színésznő lesz – mesélte a kezdetekről a Szigligeti Színház művésze, aki ezután mindent megtett azért, hogy valóra váljon a jóslat.

Zeneiskolába, színjátszó-körbe és énektanárhoz is járt, a gimnáziumi évek után pedig a Színművészeti Főiskolára jelentkezett, mégpedig operett–musical szakra.

– Elsőre sajnos nem sikerült a felvételi, ezért a következő lehetőségig a Bartók Béla Zeneművészeti Konzervatóriumba jártam két évig, majd az Operettszínház stúdiósa lettem. Ezután vettek fel a főiskolára, Szinetár Miklós osztályába kerültem. Nagyon sok osztálytársam dolgozott Szolnokon, egyikük szólt, hogy jelentkezhetnék a Leányvásárra. Akkor kerültem először ide.

Azóta, vagyis huszonhét éve Szolnok az életem része, tulajdonképpen hazajárok ide

– mondta a színésznő, akit a hosszú évek alatt számos zenés és prózai szerepben láthatta már a Szigligeti Színház közönsége.

Jelenleg A víg özvegy egyik szubrettje, a darabot egykori osztályfőnöke, Szinetár Miklós rendezte. – Nagyon boldog vagyok, hogy újra együtt dolgozhattunk, emellett nagyon jólesik ez a darab, és ez a szerep testemnek, lelkemnek. A víg özvegyben úgy érzem, otthon vagyok. Ez az a műfaj amelyre születtem, ami az enyém – hangsúlyozta Lugosi Claudia hozzátéve, az operett mellett a gyermekdarabok is közel állnak a szívéhez.