Esze ágában sincs visszavonulni a 77 éves szolnoki mesterfodrásznak

Szolnok legidősebb, máig aktív férfifodrásza hatvanharmadik(!) esztendeje űzi szakmáját. A hetvennyolcadik életévébe lépő Halmai Sándor tizennégy esztendős kora óta mos, szárít, nyír, vág, fésül különféle fejeket, és alkot különböző férfiúi frizurákat, ráadásul még évekig művelné a számára oly’ kedves mesterségét.

Kollár László évtizedek óta Halmai Sándornál vágatja a haját. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közlekedési Felügyelet korábbi igazgatójának bátyja, sőt édesapja is az idős fodrászmesterhez járt nyíratni Fotó: Mészáros Géza

Az Ady Endre úti tízemeletesek egyikének földszinti helyisége kívülről is gondozott, belül is csinos üzletként várja megszépülni óhajtó vendégeit. Négy vállalkozó szellemű szakember bérli azt a Móra lakásszövetkezettől: két női fodrász, egy kozmetikus, valamint Halmai uram.

Halmai Sándor – korát meghazudtolóan – rendre virtigli mesteremberként, jól öltözötten, fehér köpenyben várja, fogadja, köszönti és szolgálja ki a betérő vendégeket. Sugárzik belőle a szakma szeretete, ügyfelei iránti tisztelet. Hat évtized alatt mit sem változott ebbéli hozzáállása.

A szüleim a háborúban Szolnokról, a hajdani Sipos téri otthonukból menekültek ki a rokonsághoz Vezseny-Szőlőbe, a mai Tiszajenőre. Én ‘45-ben ott születtem, hét testvérből hatodik gyerekként. Akkor jöttünk vissza, amikor már elült a vihar

– mesélt születésének körülményeiről is Sándor.

– Édesanyám, aki a sok kölyök mellett természetesen háztartásbeli volt, azt szerette volna, hogy minden gyermeke valamilyen szakmát tanuljon. Így hát szépen sorban mindenki szerzett valamilyen képesítést. A testvéreim között van varrónő, fényképész, tanárnő, mérnök… Engem eleinte villanyszerelőnek képzelt el, majd amikor a közös igazgatás alatt álló Szolnok Megyei Patyolat Vállalat és Fodrász Szövetkezet hirdetését megpillantotta az újságban, érezte, hogy esetemben módosítani kell az elképzelését. „A fodrász télen melegben, nyáron hűvösben dolgozik, neked ez épp megfelelő szakma lesz!” – vélekedett édesanyám a jövőmről határozottan.

Jelentkeztem hát a vállalat Mártírok úti telephelyén, és nemsokára a Ságvári úton, a piaccal szemben lévő üzletben találtam magam. Három évig tanultam a szakmát, a tanoncinaskodásból ‘62-ben szabadultam fel.

– Ez az állami fodrászat nemsokára először a 121-es számú Csemege áruház, a helyiek által csak „Hatvanasnak” ismert saroküzlet mellé, onnan pedig ‘67-ben a Kossuth téri szökőkút mögé költözött, ahol 1993-ig működött. Jómagam ‘70-ben letettem női és férfi műfajból is a mestervizsgát, ám én a kezdetek óta szinte kizárólag férfifejeket nyírok. A családban persze a hölgyek esetében segédkezek a festésben és az igazításban, de ilyetén működésemet azért nem viszem túlzásba – mosolyodott el Sándor, aki több mint fél évszázada datált vizsgaoklevele okán nem is fodrászmester, hanem mesterfodrász, bár Sándor szerény emberként e kiváltságával sohasem hivalkodott.

Hatvanéves korában ment nyugdíjba, azóta a hosszú dolgos idők utáni megérdemelt pihenése is munkával telik.

– Nem a több jövedelemért folytatom tizenhét éve a szakmát, hanem, mert egyrészt imádom, másrészt az egészségem még ezt megengedi, harmadrészt pedig nem tudnék otthon tétlenül üldögélni. Persze talán többet bogarászhatnék a Tiszapüspökiben lévő kertemben. Van ott egy közel húsz fából álló gyümölcsösöm, meg veteményes, és sok olyan termény, amelynek a házi konyha hasznát veszi. Lenne hát ott is munka elég. Zsuzsával, a feleségemmel ötvenhárom éves házasok vagyunk. Két lányunk és három unokánk van, egyikük orvostanhallgató, a másik kertészmérnöknek tanul, a harmadik pedig a Varga Katalin Gimnázium diákja. A fodrászat egyiküket sem érdekelte különösképpen, de nem is erőltettem ezt számukra. Mióta a nejem tizennégy éve nyugdíjba ment, a család kilenc tagjára főz, akik minden nap a családi „üzemi konyhában” ebédelnek. Ő így tartja össze a famíliát – beszélt bensőségesebb életéről is a mesterfodrász.

Halmai Sándor tehát egykori tanítványból mesterré lett, tizenöt évig mestervizsgáztatott is, ezenkívül öt-hat fiatalt maga mellett ki is tanított a szakmára.

Manapság a hét első négy napján dolgozik, naponta úgy hét-nyolc hűséges vendége van, főleg korosabbak, de érkeznek hozzá fiatalabb páciensek is, akik főként nem a ma legdivatosabb, hanem a konszolidáltabb frizurát kérik tőle...

A tanult mesterség ellensége lett a házi hajvágó gép

Halmai Sándor úgy vélekedik, valamelyest kihalóban van a fodrászszakma is.

– Amióta a piacra kerültek az olcsó, házi fodrászkellékek, köztük hajvágó gépek, sokan elkerülnek bennünket. A szülők először levágják a gyermekek haját, aztán az anyukák a férjeikét, a hölgyek a hajfestést otthon végzik, így aztán ránk egyre kevesebb szükség van. Régen este fél kilencig is nyitva voltunk, manapság öt órakor bezárom a boltot – mondja a mester.