Ünnepséggel és állófogadással köszöntötte neves szülöttjét Zagyvarékas

– Az irodalom a művészi értékteremtés mellett a társadalmi felelősségvállalást is jelenti. Összeköti az egyént a közösséggel, híd a különböző nemzedékek, a múlt és a jövő között. Ez az, amit többek között Zagyvarékas is köszönhet Serfőző Simonnak – hangoztatta a pénteki köszöntőn beszédében Rózsa Ibolya, a művelődési ház vezetője.

A Damjanich János Általános Iskola növendékei az alkotó verseivel készültek az alkalomra, szavalatukkal idézve meg Serfőző költészetének jellegzetes hangulatát. Az Őszirózsa Nyugdíjas Egyesület két tagja pedig a Gyerekidő című regény egy részletét felolvasva idézték meg az ünnepelt ifjonti korát, a tanyavilág életét, ahonnan ő egykoron elindult.

– Simont idézve: nyolcvan esztendőt megélni nem érdem – jegyezte meg köszöntőjében Polónyi László polgármester. De hozzátette: – Az emberi civilizáció hajnalától kezdve minden közösség tisztelte a magasabb kort megélteket bölcsességükért, tapasztalataikért. Kétségtelen azonban, hogy az érdem nem pusztán az évek számával mérhető. Eddigi, több évtizedes munkássága, a magyar irodalomban, kultúrában betöltött szerepe miatt méltán lehetünk büszkék községünk szülöttére! Zagyvarékas, a család, a vidéki Magyarország, a nemzet, a tanyai nép poétája ő kezdettől fogva. 

– Az évforduló mindig alkalmat ad az összegzésre, a visszatekintésre. Több évtized irodalmi munkásságát egy rövid köszöntőben összefoglalni azonban lehetetlen – hangsúlyozta a polgármester, arra is emlékeztetve, hogy a közelmúltban megjelent a Falukönyv, melyben a szerkesztőség Serfőző Simon gazdag életútjának, eddigi életművének méltatására Ködöböcz Gábor irodalomtörténészt, pedagógust kérte fel, akitől idézett is egy részletet.

Majd így zárta beszédét:

– Mit is kívánhatnék mást, mint alkotásban termékeny hosszú éveket, ehhez jó egészséget, sok boldogságot.

Az ünnepelt alkotó is megosztotta néhány gondolatát a közönséggel. Többek között azt is kifejtette, hogy a diákok által is szavalt versek nyelvi világa, költészetének nyelvezete rékasi öröksége. Az itt tanult kifejezések köszönnek vissza prózájából is.

– Mindezt innen hoztam magammal, és mindenütt hírelem – adta ismételten tanúbizonyságát szülőföldjéhez való ragaszkodásának.

A költő ezt követően az ‘56-os forradalom tiszteletére rendezett ünnepségen is megosztotta gondolatait a rékasiakkal a Szabadság téri emlékműnél.