2022.12.25. 08:55
Gáspár István: Reménységet és szeretetet is hozott közénk a Megváltó
A szeretet ünnepének legfontosabb üzenete, hogy méltóképpen éljük meg a Megváltó érkezését. Krisztus születésére lelkiekben is készülnünk kell: teret kell adni szívünkben az imádságnak és a virrasztásnak egyaránt. A karácsony mondanivalójáról Gáspár Istvánnal, a szolnoki belvárosi templom plébánosával beszélgettünk.
A szeretet fontosságáról is beszélt Gáspár István plébános
Fotó: Mészáros János
– Az elmúlt hónapokban több nyomasztó esemény is befolyásolta mindennapjainkat. Életünkre rányomta bélyegét az orosz-ukrán háború és az ezzel együtt járó gazdasági problémák. Ezek fényében hogyan tudunk önfeledten ünnepelni, és miként hangolódhatunk a karácsonyra?
– Azt gondolom, az említett események csakugyan nyomasztóan hatnak ránk, azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy kétezer évvel ezelőtt sem volt ez másként. Krisztus születésekor is voltak háborúk, voltak megélhetési nehézségek, ám Isten mégis ebbe a világba akart megszületni. Jézus Krisztus az ember kilátástalanságába, reménységébe érkezett meg. Ugyanakkor nem egy valamikori karácsonyt kell ünnepelnünk, hanem az „itt és mostot”. Tapasztalataim szerint kezdünk elsiklani az ünnep valódi lényegétől. Jelen vannak ilyenkor az ajándékok, a gasztronómia és persze a rokonlátogatás, ami egyébként teljességgel rendjénvaló. Ezek mellett viszont épp az ünnepelt, vagyis Jézus Krisztus szorul háttérbe.
Úgy vélem, ha Krisztus szerepe a helyére kerül, akkor minden a helyére kerül. Teret kell adni magunkban az imádságnak és az éjféli misének. Ha csak a magunk részét tesszük hozzá az ünnephez, már sokat léptünk előre.
– Mi az éjféli mise legfőbb üzenete?
– Minden nagyobb ünnep előtt virrasztunk, alapvetően ennek az alkalomnak is ez a lényege. Ugyanígy virrasztunk Húsvét előtt, Nagyszombat éjszakáján is. A fő mondanivaló a várakozásban rejlik. Ha egy szeretett személyt várunk, akkor akár sokáig is fennmaradunk azért, hogy találkozzunk vele. Így érkezünk meg magába az ünnepbe...
– Ezekben a hetekben a jótékonysági akciók idejét éltük, sokan karolták fel a rászorulókat Szolnokon innen és túl. Közösségük berkeiben is működött a segítségnyújtás?
– Természetesen. Rendkívül aktív a Szent Erzsébet Karitász Csoportunk, amely egész adventben juttatott csomagokat a rászorulóknak. Szorgalmasan dolgoztak, amiért hálával tartozom nekik. A mintegy húsz tagú szervezet az iskolán és az óvodán keresztül próbálja feltérképezni a szükségben élőket.
Szeretnénk a ruhaosztásról átállni arra, ami valóban szükséges, ugyanis úgy látjuk, hogy nem is annyira ruhaadományok kellenek manapság, hanem inkább pénzbeli támogatásra, esetleg tüzelőre van igény.
– Karácsony után lassacskán megérkezünk az új esztendőbe. Sokunknak ez a számvetés, az összegzés ideje. Vannak újévi fogadalmai?
– Efféle elhatározásaim nincsenek. Nagyon kedvelem József Attila Az Isten itt állt a hátam mögött című versét. A költemény úgy indul, hogy „Az Isten itt állt a hátam mögött, s én megkerültem érte a világot”. Sokatmondó ez a rövid gondolat, ami azt tudatja velünk, hogy az Úr végig velünk volt, minden körülmények között. Fájdalmainkban, nehézségeinkben, de örömünkben is. Erre azonban csak később döbbenünk rá. Azt hiszem, érdemes ennek fényében visszanézni az óesztendőre. Ami pedig a jövő évet illeti, nem tudjuk, hogy mi vár ránk, hogy mikor ér véget a háború, vagy hogyan alakulnak a saját dolgaink. Az azonban biztos, hogy az elkövetkezendőkben is velünk lesz az Isten. Én magam ezzel a reménységgel vágok neki az év első napjainak.
