2023.03.27. 11:29
„Ezt az élményt nem vehetik el tőlük” – folytatódnak az akciók a bezárásra ítélt ceglédi sportpályák ügyében
Az elmúlt hetekben több lakó is kinyilvánította véleményét a két Köztársaság úti sportpálya lezárása miatt. Így tett Hidasi-Jójárt Judit is, aki ugyancsak szívén viseli a létesítmények sorsát. A tiltakozó akciók ötletgazdájával kezdeményezéseikről és a labdázók fontosságáról beszélgettünk.
A városban többen is kifejezték már nemtetszésüket a pályák bezárása miatt
Forrás: Ceglédi önkormányzat
Fotó: Szokolai Attila
– Nemrég nagy felháborodást keltett Cegléden a Köztársaság úti „labdázók” bezárása. Azóta már többen is tiltakoztak az elrendelt zárlat ellen. Így tettek önök is...
– Valóban. Mi voltunk talán a legelsők, akik tiltakozást kezdeményeztünk. Amikor felröppent a hír, hogy elbonthatják a pályákat, akkoriban olvasgattam posztokat a Facebookon az esetről. Ekkor merült fel az ötlet, hogy mi lenne, ha néhányan kimennénk labdázni, hogy ezzel a gesztussal mutassuk ki nemtetszésünket. Ezután persze mások is hasonlóképpen tettek, és efféle rendezvényeket szerveztek. Azt tapasztalom, hogy nagy érdeklődés övezik az akcióinkat. Főként természetesen olyanok jönnek el, akiknek valamilyen okból fontos a labdázók ügye.
– Akadnak „kritikus hangok” is a programjaikat illetően?
– A helyszínen soha semmilyen negatív dologgal nem találkoztunk, sőt, megerősítő visszajelzéseket kaptunk. A közösségi oldalon szembesülök inkább kritikákkal. Úgy látom, hogy manapság, még ha egyet is gondolunk valamiről, előbb-utóbb sokan kihátrálnak az adott ügy mögül, akkor is, ha hisznek benne. Ez pedig nincs így jól.
Fotós: Hartai Gergely
– Hogy látja, meddig demonstrálnak majd?
Ezt sajnos nehéz megmondani. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ameddig eltart ez az ügy, addig kinyilvánítjuk a véleményünket. Ha csak tíz ember jön ki a helyszínre, már az sokat számít. Az alkalmaink jó hangulatúak, kosarazunk, focizunk.
– Jó néhányan érzik magukénak a grundokat. Mi lesz, ha eltűnnek?
– Akkor nem sok lehetőség marad, messze kell menni a következő pályáig. Ha csakugyan elbontják a labdázókat, akkor azt hiszem, eltörlünk valamit a városból, ami éveken át fontos volt sokaknak. A „csokiházaknál” található pálya 1979-ben épült. Már az én generációm tagjai közül is többen nőttek fel úgy, hogy oda jártak sportolni. Mi, bár távolabb lakunk a környéktől, mégis kijárunk a helyszínre. Ha egy-egy esős időszakban focizni akartak a gyermekeim, akkor ott ezt meg tudtuk oldani. Másfél órás kintlét után letudjuk a napi edzést, ráadásul közösségben is vagyunk. Az ottani, lakótelepi gyerekeknek nem nagyon van más lehetőségük a szabadtéri mozgásra.
– Miért érezte fontosnak, hogy a labdázók mellé álljon?
– Ha sohasem állunk ki semmiért, ami fontos számunkra, akkor azt az igazságérzetünk alaposan megsínyli. Akinek van gyermeke, az talán még jobban átérzi, hogy ami most történik, az nagyon nincs rendben. Az ilyen területeket fejleszteni kell, nem pedig elbontani. Én sportos családban nőttem fel, a nyaralásaink is a mozgás szellemében zajlanak. Hiszem, hogy minden ott kezdődik, hogy hagyjuk mozogni a fiatalokat. Ezt az élményt nem vehetjük el tőlük…
Ezek is érdekelhetik
