2023.07.02. 06:55
Már a felújított vaskapu őrzi a Baghy-család örök álmát Kengyelen
Nem csak kívülről szépült meg a közelmúltban a bagimajori Szent Imre-kápolna, de felújították a település egykori birtokosai, a Baghy-család épület alatti kriptájának 134 éves vaskapuját is. Mivel műemlékről van szó, ezért nem volt könnyű dolga az ódon kapu felújítását végző díszműkovácsnak, a kőröstetétleni Weigel Harrinek.
Weigel Harri díszműkovács a felújított és a visszahelyezett vaskapuval, ami a Baghy-család kriptáját őrzi
Forrás: Beküldött fotó
Mint kiderült a felújítás során, a kaput 1889-ben készíthették, ugyanis a zár belső részén – ez akkor szokás volt – az "1889, Budapest" felirat szerepel. Így nagy valószínűséggel akkor készülhetett a kapu is– mesélte a felújítást végző Weigel Harri díszműkovács, akinek – mivel műemlékről van szó – lépésről-lépésre dokumentálnia kellett a restaurálás minden pillanatát.
Az egész kapu szegecselt, ugyanis akkor még nem ismerték a hegesztést, és bár a csavarkötést igen, nem nagyon használták. Gyönyörű műlakatos munka, a mesterről, aki készítette, annyit tudtunk meg, hogy Fábián volt a vezetékneve. Sajnos a keresztnevét a kutatások ellenére sem találtuk meg
– mondta.
Mint azt a kőröstetétleni kovácsmestertől megtudtuk, a nehéz vaskapu elszállítását márciusban egy komoly szemrevételezés, és tervezési fázis előzte meg.
Forrás: Beküldött fotó
– A kapu mindkét szárnyát le kellett szerelnem ahhoz, hogy a műhelyemben fel tudjam újítani. Egyenként a kapuszárnyak 70-80 kilogrammot nyomnak. Itthon a legelső feladatom – a szigorú dokumentálás után – a további vizsgálat, ugyanis nagyon fontos egy műemléknél, hogy a méretek is egyezzenek, és mindent az eredeti állapotába állítsunk vissza, amennyiben lehetséges. Rétegkutatást is végeztem, ugyanis szintén lényeges, hogy milyen volt a kapu eredeti színe. Így derült ki, hogy sötétszürke volt, de ezt a konkrét színt készen nem lehet kapni, ezért ki kellett kevertetni – sorolta a feladatokat, aminek ezzel még korántsem volt vége.
Az igazi munka csak ezután kezdődött. A kaput darabjaira kellett lebontani, a szegecseket, szegecskötéseket ki kellett belőle fúrni. Közben persze nagyon vigyáztam az alapfémre is. Vizsgáltam, hogy mit lehet megmenteni. Már eleve látszott, hogy vannak hiányosságok, például a rózsa alakú rozettadíszek vagy sérültek voltak, vagy hiányoztak, vagy olyan rossz állapotban volt némelyik, hogy azt már nem lehetett visszarakni. Ami nagyon ijesztő volt, az a kaputest lemezének állapota
– mondta a művész.
– Elől egy másfél milliméter vastag lemez már menthetetlen volt. Hogy ezt ki tudjam cserélni, az egész kaput a darabjaira kellett szednem, a szélvasakat és a rozettákat leszedni róla. Minden kapudarabra ráírtam, hogy hova tartozik. Utána ezeket mechanikusan, majd vegyi úton is rozsdamentesítettem, végül minden egyes alkatrészt lealapozófestékeztem. Azon igyekeztem, hogy még legalább 130 évig ne kelljen hozzányúlni. Közben párhuzamosan folyt a munka a kovácsműhelyben, ahol elkészítettem a rozettákat, és a hiányzó alkatrészeket – részletezte a munkát Weigel Harri.
Miután visszaépítette a kapuszárnyakat, beállítópróbát végzett még a díszek nélkül, ugyanis maga a kapukeret is legalább olyan idős, mint a kapu.
Két hónapig csak ezzel foglalkoztam, április-májusban csak ez töltötte ki az életemet. Ráadásul a zárat is fel kellett újítani, ugyanis bár megvolt, de nem működött, mert nem volt hozzá kulcs. Ezt is darabokra szedtem, és a zár belső szerkezete alapján új kulcsot kovácsoltam hozzá
– tette hozzá.
Az eredeti állapotába visszaállított vaskapu a napokban került a helyére, hogy a kápolna alatt nyugvó Baghy-család örök álmát vigyázza.
A munkáját is otthagyta a kovácsmesterségért
Weigel Harri tíz éve dolgozik díszműkovácsként, ami hobbinak indult a főállása mellett. Autodidakta módon, majd mesterektől tanulva annyira megszerette, hogy munkáját otthagyta, és hogy papírja is legyen a mesterségről, megszerezte az OKJ-bizonyítványt is. Közben felépítette kőröstetétleni műhelyét.
– A párom szintén az államigazgatásban dolgozott, ő pedig már ötvösként dolgozik, nagyon sokat segít a munkámban is. Egyébként nagyon sok fegyvert is készítek – mesélte a kőröstetétleni díszműkovács, akinek különleges nevét édesapja adta, a család ugyanis német származású.
