Százhárom évesen is pecázik Horváth Károly

Keze munkáját több ház építése is őrzi a városban, de tevékenyen részt vett évtizedeken át a tanulói oktatásban is. 

Napjai nem telnek unalmasan, hiszen bár az ebédet ma már hordatja, de még bevásárol, ügyeket intéz legtöbbször autóval, de néha még kerékpárra pattan és úgy járja a város utcáit. Lánya, Török Lajosné Julika pár házzal arrébb lakik, vele naponta találkozik, unokáit Zoltánt és Lajost és a 18 éves dédijét ritkábban látja, ők vidéken élnek. Károly bácsinak két szenvedélye van még ma is, a rejtvényfejtés – naponta sodukozik, s a horgászás. Bár, mint mondta már több a pecás, mint a hal tóban, de természet, a csend megnyugtatja. Udvarán zöldséget, gyümölcsöt termel ma is és nagyon szép a virágoskertje is. 

A munka megnyugtatja és egészségben is tartja, hiszen gyógyszert nem szed, orvoshoz is csak akkor jár, ha jogosítványt érvényesíttet.