A szilveszteri ólomöntés szokását idézte fel a szolnoki családfakutató

– Mindenki kapott az edényébe egy darabka ólmot, amelyet a tűzhelyen megolvasztottunk, majd a forró fémet hideg vízbe öntöttük – mesélt az egyik régi családi szokásukról Csicsman György, aki két lányával éltette tovább a szilveszteri ólomöntés szokását.

A szolnoki családfakutató elmondta, hogy mihelyt megdermedt a fém, megnézték, milyen formát kaptak. Ebből következtettek arra, mi vár majd rájuk az újévben.

– Előfordult, hogy huszárt, boszorkányt, sőt ördögformát ábrázolt a megszilárdul ólom. Ezekből arra gondoltunk, hogy nehéz év következik. Ha egy kisbaba alakja körvonalazódott, akkor azzal számoltunk, hogy valaki édesanya lesz a közeljövőben. Ha angyalt pillantottunk meg, akkor azzal, hogy boldogabb világ köszönt ránk – részletezte.

György ezután azt hangsúlyozta, hogy korántsem egyedi eset a térségben az ólomöntés hagyománya. Ő maga gyermekkorában, több mint hat évtizeddel ezelőtt, apai nagyapja családjában találkozott először a különleges szilveszteri szokással, amihez sok helyen viaszt használtak fel.

– A lányaimmal nagyjából 15 éves korukig játszottunk ezzel. Azt gondolom, attól volt szép az egész, hogy mindenki belevihette a formákba a saját képzelőerejét – fogalmazott, majd az évtizedekkel ezelőtti szolnoki szilveszterekről is szót ejtett.

– Ezt a napot régen több szokás is jellemezte Szolnokon, melyek főként a helyi épületekhez és a vasúthoz köthetők. Éjfélkor például minden harang egyszerre zúgott fel, a Járműjavító dudáját ugyancsak ebben az időpontban kapcsolták be. A városban közlekedő gőzmozdonyok mind egyszerre kürtöltek, óriási hangkavalkádot okozva ezzel a környéken. Visszagondolva, úgy hiszem, némiképp még versenyeztek is, hogy ki lesz a hangosabb... – vélekedett Csicsman György.