Isteni finomságaival több díjat is nyert már a fiatal abonyi cukrász

– Nyolcszemélyes dísztál kategóriában értem el arany minősítést a nemrégiben lezajlott Pelikán-kupán – konstatálta boldogan a minap Székely Szilárd.

A fiatal cukrász zsűrizett munkái közt olyan különlegességek kaptak helyet, mint amilyen a vajas szelet, a vaníliás néró, a gesztenyés paté kifli, a macskaszem, a vaníliás paté kifli, a puszedli, a csokoládés néró, az estike, a moszkauer, a marcipános néró, vagy éppen a narancs galett.

Szilárd tavaly is a gasztronómiai esemény díjazottjai között tudhatta magát, ebből töltekezve érkezett a közelmúltbeli programra. Mint mondja, egy év telt el a legutóbbi nagy sikere óta, neki azonban nem szállt fejébe a dicsőség.

– Sokan kérdezték már tőlem, hogy két jó eredmény után mi változott bennem, más lett-e az életem. Úgy érzem, semmivel sem vagyok más, mint korábban. Megmaradtam ugyanannak a fiatal cukrásznak, mint amilyen mindig is voltam – mosolyodott el.

Az ifjú szakember egyik édességén a népszerű szolnoki kupáról is megemlékezett.

– A „Szívdobbanás” nevet viselő karamellmunkám is megjelent a versenyen, melyen a tizenhármas szám volt látható. Így próbáltam emlékezni arra, hogy ez a Pelikán-kupa immár a tizenharmadik a sorban – mutatott rá.

A mostani verseny hangulatáról pedig elmondta, ezúttal ugyancsak erős ellenfelek vették körül.

– Idén többen mérettünk meg, mint tavaly, és a versenytársak is idősebbek voltak nálam. Volt köztük tapasztalt mestercukrász is, így külön öröm számomra, hogy ismét jól sikerült a szereplés – tette hozzá, majd régi álmáról is beszámolt.

– Továbbra is nagy vágyam, hogy egyszer saját cukrászdám legyen. Persze nem vagyok naiv, tudom, hogy ennek eléréséhez még nagyon sok dolgot kell tennem. Mostanság viszont inkább a mestervizsga letétele lebeg előttem… – taglalta.

Szilárdra, bár még maga is tanulja a szakmát, olykor az „utánpótlás-nevelésben” is számítanak. Munkahelyén ugyanis szívesen segíti a cukrászszakma legifjabbjait a legfontosabb ismeretek elsajátításában.

– Érkeznek hozzánk tanulók, akiket az eddig megszerzett tapasztalataimmal próbálok támogatni. Sokszor viszont az látszik, hogy a diákok nagy hányada csak addig érdeklődik a cukrászat iránt, amíg megszerzik a szakmához szükséges papírokat.

Úgy vélem, mintegy nyolcvan százalékuk biztosan nem folytatja munkáját ezen a területen. Ehhez persze az is hozzátartozik, hogy aki nem érzi igazán hivatásának ezt a szép munkát, az a későbbiekben se művelje azt – vélekedett.

Sportfotós is

Amikor nem a nyalánkságokat hívja életre, a fényképezőgépé a főszerep Szilárdnál. – Nemrégiben keresett meg az abonyi kézilabdacsapat, hogy fotózzak nekik. Az év végén ráadásul egy megható gesztust tettek felém. Évzárójukon egy kupát kaptam tőlük hálájuk jeléül, hogy segítem őket… – taglalta a fiatalember.

Az ország édességét is „kisütné”

Székely Szilárd hamarosan újra megméretné tudását. Komoly feladatra vállalkozik, hiszen nem kisebb tettet hajtana végre, minthogy ő készíthesse el hazánk legnevesebb finomságát.

– Ha minden a tervek szerint alakul, elindulok „Az ország tortája” versenyen – mesélt rövid távú terveiről a tehetség. – Hogy mit éreznék, ha megnyerném a seregszemlét? Azt hiszem, nem ez a kérdés. A puszta tény, hogy valaki egy ilyen programon akárcsak elindulhat, már az óriási megtiszteltetés. Annál is inkább, mivel a felkészülés és a kísérletezés elképesztően sok időt, akár több hónapot is igénybe vehet – összegezte mondandóját az abonyi fiatalember.