Olvasni jó: egy kávé áráért vehetünk könyvet Szolnokon

Egyre gyakrabban hallani, mennyire kikopott mindennapjainkból az olvasás, különösen igaz ez a gyerekekre, fiatalokra, akiket mind nehezebb rávenni a könyvek forgatására. Ráadásul a könyvvásárlás nem kifejezetten a legolcsóbb hobbi, hiszen egy új kötet – még ha a legkedvezőbb árú is – nagyjából 3000 forint körül mozog. Nem is olyan nagyon rég a Könyvszolgálat Kulturális Egyesület jóvoltából viszont elindult egy olyan kezdeményezés, amely nem mindennapi módon, könyvszekerekkel – afféle négykerekű minikönyvtárakkal – és megdöbbentően olcsó könyvekkel igyekszik újra közelebb hozni az olvasást az emberekhez, főként a fiatalokhoz.

Nemrég Szolnokra is begördült egy csinos kis könyvesszekér, hogy Kelet-Magyarországon elsőként megmutassa, mit tud. Nem több, nem kevesebb, mindössze 300 forint értékben vásárolhatunk a könyvszekérről jó állapotú, változatos tartalmú könyveket. Kíváncsiak voltunk, honnan indult a buszjegy-árú könyvek szekere, a kezdetekről – és sok minden másról is – Veress Márton, a könyveskocsi-akció ötletgazdája mesélt egyik szolnoki látogatása során.

- Én eredetileg magyar-töri tanár vagyok – meséli. – Mikor még tanítottam, egyre többször szembesültem azzal, hogy valami baj van. Bár nem egyszerű kihívást jelentenek, az igazi problémát mégsem az okostelefonok elterjedése és gyakori használata okozza, hanem hogy minden harmadik gyerek tanulási problémával küzd. Tehát vagy diszlexiás, vagy diszgráfiás vagy diszkalkuliás. A Z-generáció, vagyis a 0-18 éves korosztály 90 százaléka semmit sem olvas. Na most ez azért gond, mert mentálisan, emocionálisan, intellektuálisan, szellemileg is egy óriási hátrány. Történeteket nem tudnak összerakni fejben, nem élnek át érzelmi dolgokat. A szolnoki könyvszekér megnyitóján is szó volt róla, hogy olvasni nem azért kell feltétlenül, hogy művelt legyen az ember, hanem hogy kialakuljon a fejében egy világ, amit az olvasáson keresztül el tud sajátítani. Ez alsó tagozatban eldől, aztán ebből az érzelemgazdagságból, szellemi tapasztalatból tudnak megélni olyan dolgokat, amik a gondolkodást alapvetően befolyásolják. Az okostelefonok használata – amellett hogy rettentően sok praktikuma van – hosszútávon mégis visszaveti egy fiatal szellemi-mentális fejlődését. Mikor feleltettem az óráimon, azt vettem észre, hogy a gyerekek 8-10 mondatot tudnak általában elmondani, aztán megrekednek. Nem tudnak mesélni, nem tudják elmondani a gondolataikat, és írásban is igaz ugyanez a helyzet. A könyvillusztráció és egy jól sikerült könyv alsó tagozatban megindíthatja azt a folyamatot, hogy később a gyermek olvasó ember legyen és hozzájusson olyan dolgokhoz is, amihez máshogy nem lehet.

A gyerekek mellett természetesen a felnőttek életébe is szeretné kicsit jobban visszacsempészni az olvasást a könyvszekér. Ezt a célját pedig úgy tűnik már most elérte, hiszen az egyesület is úgy látja, érdemes tovább terjeszkedni, egyre több helyre eljutni, mert van rá igény. Veress Mártontól megtudtuk, a szolnoki egy év alatt a tizedik könyveskocsi az országban, és már a határon túl is elindítottak egyet. Az emberek pedig szeretik, a szolnoki kocsit is rendre körülállják néhányan, hogy válogassanak a kötetek között. Apropó kínálat. Nos, „minikönyvtár” ide vagy oda, van miből válogatni, huszonegy témakörben lehet böngészni.

- Ennyi van összesen, és a könyveskocsi mellett még két pad a kiegészítő témáknak. Viszont nem mind a huszonegy téma van jelen az összes városban, ahol könyveskocsi nyílt, Szolnokon például tizenöt van körülbelül – avat be Márton. – Igazából olyan ez, mint egy komplett könyvtár: magyar és világirodalom, mese, ifjúsági könyvek, kötelezők, idegen nyelv, történelem, földrajz, útleírások, vallás, filozófia is megtalálható itt. A kiegészítő ládákban pedig szórakoztató irodalom van, ezek nagyon sok járókelőt bevonzanak, olyanokat is, akik a sztenderd könyvek közt nem biztos, hogy válogatnának. Illetve a kiegészítő könyvek közt lehet még találni a pszichológia, ezotéria, egészség és életrajz témában is köteteket, emellett van egy ládánk 600 forintos könyvekkel, ezek az egészen drága albumokat, lexikonokat rejtik.

- A könyveket honnan szerzik be?

- Leginkább adományokból. Amiknek az összegyűjtése és a leválogatása sem olyan egyszerű ám! Egyrészt olykor több száz kilométereket teszünk meg, hogy egy adományt átvegyünk, most például Szegedről kaptunk húsz doboz könyvet. Ezért el kell menni, elhozni, és lehet, hogy a húsz dobozból tizenkilenc butaság, nem tudjuk használni. Ez a másik része, a kapott könyvek kb. 30 százalékát tudjuk hasznosítani, mert csak az igazán jókat tesszük ki.

- Tartalmában, vagy minőségében kifogásolható, amiket nem tesznek ki a könyvszekérre?

- Is-is. Ami penészes, hiányos, az eleve nem jöhet szóba, itt bizony a külcsín is számít, az emberek nem vesznek meg szakadt könyvet. A másik a belső világ, nem árulunk hazugságot. Például a történelem akkor autentikus, ha 1945 előtt írták, vagy pedig 1989 után. Marxista történetírást például nem terjesztünk, mert tele van valótlanságokkal, illetve vannak olyan olyan könyvek, amelyekre nincs jobb szó: hulladék. Tehát nagyon megszűrjük, hogy milyen könyv az, amit jó szívvel ajánlunk bárkinek. Meg hát vannak olyan írók, akiket egyszerűen nem olvasnak az emberek, hiába tesszük ki a szekérre. És sajnos így néhány jó író is kiesik.

- Például ki az, aki iránt nem nagyon van kereslet?

- Ez azért érdekes kérdés, mert térségenként, de még Budapesten belül is változó, hogy miről olvasnak szívesen az emberek. Németh Lászlót például kevésbé olvassák, pedig kiváló író, ahogyan mondjuk Illyés Gyula is, de Pesten nehezen veszik meg, mert nagyon sötét tónusokban festi le az életet. Erdélyben viszont elkapkodják. Nehezen olvasnak az emberek pl. középkort is, vagy kortárs magyar irodalmat, utóbbit vidéken szinte egyáltalán nem. Míg Pesten a városi léthez köthető írók futnak inkább – Karinthy, Molnár Ferenc műveit azonnal elviszik –, addig vidéken inkább a népi írók népszerűek, mint Gárdonyi, Jókai vagy Mikszáth. De még Szolnok megyén belül is eltérések lehetnek, hogy mi érdekel egy városi, vagy egy falusi olvasót.

A lényeg mindenesetre az, hogy a gondos összeválogatásnak és a rendszeres „könyvtárfrissítésnek” köszönhetően folyamatosan találhatunk kedvünkre való olvasmányt a szolnoki kocsira érkező kötetek között is, érdemes pár percet elidőzni a könyvek mellett. Kellemes böngészést kívánunk!