Bajtársa hozta haza a Don-kanyarban elesett honvéd hagyatékát

Halála után egy katonatársa, Szabados József hozta haza a nála talált családi fotóval és személyes tárgyakkal együtt. A napló szövegét a hősi halált halt katona lányának kérésére rendezte sajtó alá a zászlós.

– Lantos Győző 1942-ben, Urivnál halt hősi halált, s én Uriv révén kerültem kapcsolatba a családjával. Készült egy dokumentumfilm az azon a területen hősi halált halt Mocsáry István és bajtársai földi maradványainak felkutatásáról, és ennek hatására keresett meg Lantos Győző lánya, dr. Csipes Ferencné.

– Elmondta, hogy miután édesapja is ott halt meg, ahol Mocsáry őrnagy, így szeretné nekem megőrzésre átadni az ő háborús hagyatékát is. Így kaptam meg polgári és katonai iratok, fényképek, kitüntetések mellett annak a naplónak a háború utáni gépelt változatát, amit az édesapja írt a fronton.

– Mondtam neki, hogy szívesen átveszem a naplót, és megőrizzük az archívumban, így a Szolnokon élő és tevékenykedő Csipes Ferenc olimpiai és világbajnok kajakozó edző, Lantos Győző unokája átadta nekem a hagyatékot – húz elő a táskájából egy bekötött iratot Magó zászlós. – Ez nem az eredeti kézirat, ezt az özvegy a háború után legépeltette és beköttette a szövegét, ennek alapján dolgoztam.

Elmondása szerint Magó zászlós azonnal elolvasta a kapott szöveget, és dokumentumértéke és emberi vonatkozásai miatt egyetértett a család javaslatával, hogy fontos kordokumentumként közkinccsé kellene tenni.

– Úgy éreztem, ez egy nagyon érdekes napló. Amellett, hogy pontos leírása a fronton történteknek, emberi, lelki adalékokban is bővelkedik. Többek között olyan, a szerzője által írt a fronton született gondolatait őrző versek is vannak benne, melyek a katonai életről, a család hiányáról szólnak.

– Például verset írt a Don-kanyarról is. A napló így nem csupán a történtek részletes leírása, hanem azok lelki vetületét is megőrizte. Lantos Győző művészember volt, otthon vasváron dalárdában énekelt, és mindenképpen érdemesnek találtam belefogni ebbe a munkába.

– A tartalmilag pontos, de helyenként a mai helyesírási szokásokhoz igazított szöveg mellett fontosnak tartottam, hogy olyan kiegészítéseket, magyarázatokat is belefoglaljak, melyek érthetőbbé teszik a benne leírt akkori harci eseményeket. Ehhez másoknak, a források között pontosan felsorolt publikációi mellett saját kutatási eredményeimet is felhasználtam.

– Amikor publikálok, akkor igyekszem befogadhatóbbá tenni a száraz eseménytörténetet. Erre pedig kiválóan alkalmas egy napló, ahol nem hivatalos szöveget olvasunk, hanem egy átlagember írja le, ő hogyan élte át ezeket az eseményeket.

– A könyv így akár forrás is lehet a kutatók számára, mivel a bevonulástól a hősi haláláig végigkövette a történteket és írója valóban ott volt a harcok sűrűjében. Leírása akár más katonák hasonló történetét is kiegészítheti. Úgy gondolom, a napló kiadásával sikerült eleget tennem a család azon szándékának, hogy ne vesszen el az írás.

Miközben beszélgetünk, a zászlós előtt számos fénykép, irat fekszik az asztalon.

– Ez a kislányt és édesanyját ábrázoló fotó, emel fel egy családi képet a zászlós, az a kép, amit Lantos Győző haláláig magánál hordott. A naplóval együtt Szabados József ináncsi bajtársa hozta haza, aki tanúja volt bajtársa hősi halálának.

– Kutattam őutána is, hogy kiegészíthessem a naplóban foglaltakat, s bár megtaláltam a családját, érdemleges adatokat náluk már nem találtam. Szabados József is vezetett naplót, amiből Lantos Győző halálának körülményei is kiderülhettek volna, annak sajnos nyoma veszett.

– A többi dokumentum egy részét, főleg a Lantos Győző szülőföldjére vonatkozóakat a család egyetértésével átadtam a Vasvári Helytörténeti Múzeumnak, amit örömmel fogadtak és őriznek. Kitüntetéseit és a katonai iratait én őrzöm.

– Ez azért is fontos számomra, mivel nagyapám is harcolt a második világháborúban, de mivel az ő élete vége felé én még gyermek voltam, kevés emlékét őrzöm. Most így ő előtte is leróhatom a tiszteletemet.