Emberközelbe hozzák a magyar arisztokrata családokat

Azt szoktam mondani, ami a könyvem elején is szerepel: én „a történelem komornája vagyok!” – Komolyra fordítva a szót feladatomnak tekintem, hogy emberközelbe hozzam a magyar arisztokrácia mára a múltba veszett történetét – mondja a történész témaválasztásáról.

– Ezt a területet több szempontból nézve lehet igazán élővé tenni, amihez társadalmi, történeti szerepük mellett hozzátartozik a szociológiai kutatás is. De fontos a ránk maradt építészeti örökségük számbavétele is. Sajnos gyakran pusztulóban levő kastélyaik, kúriáik, udvarházaik látványos emlékei egykori életüknek. Így igyekszem közelebb hozni őket a 21. századhoz.

– Mit mondhat a mának e letűnt világ története?

Mindenképpen érdemes alaposan foglalkoznunk ezekkel a családokkal. Az arisztokrácia személyiségei gyakran olyan magával ragadó eszmét hordoztak, amiből lehet az utókornak is tanulni, okulni. Mostani könyvem hősei, a gróf Bolza család tagjai is ilyenek voltak. Történetük a messzi Itáliában kezdődött, onnan jöttek Magyarországra, s itt érdemeikért honosították őket. Eredetükre utal a szarvasi arborétum mellett álló kastélyuk ékessége a Romulust és Remust, Róma alapítóit tápláló anyafarkas szobra, Róma jelképe. Ezt gróf Bolza Pál állíttatta a múlt század elején a szobrot őrző római múzeum hozzájárulásával. Itteni históriájuk Békés vármegyében folytatódott, ahol a Harruckernekkel házasodtak össze.

– Megyénkkel milyen kapcsolatban voltak?

– Az arisztokráciával foglalkozók tapasztalhatják, hogy szerteágazó rokoni kapcsolatok fűzték össze ezeket a családokat, így birtokaik átnyúltak a megyehatárokon. A Bolzák a szintén Szolnok megyében is élő Orczyakhoz hasonlóan a kertépítés szenvedélyének is hódoltak, A már említett szarvasi arborétum mellett a tiszakürti létrehozása is s az ő nevükhöz fűződik. Ma is álló, és mozgássérültek otthonaként szolgáló kúriájukhoz is házasság révén jutott a család egyik tagja.

– A kúriát általában a köznemességhez kötik, az arisztokráciával kapcsolatban nem kastélyt szoktak emlegetni?

– Ezek időnként pontatlan elnevezések. Nem mindig kötődnek az épület méretéhez, vagy kinézetéhez. Akár a tulajdonos rangja alapján is nevezhetnek egy szerényebb otthont is kastélynak, de ez fordítva is igaz.

– Ha csupán a tiszakürti arborétum őrizné a nevüket a megyében, már akkor is érdemes megemlékezni a Bolzákról. De Abonyhoz is kötődnek, itt az ismert gróf Vigyázó famíliával kötöttek házasságot. A könyvem belső borítóin látható – mutatja a kinyitott kötetet Anett – a fél évezredet átölelő családfa, amin a velük összeházasodott Vigyázók is feltűnnek. Közülük Vigyázó Ferenc többek között a Magyar Tudományos Akadémiának nyújtott nagylelkű támogatásával írta be a nevét a magyar kultúra történetébe.

– A kerteken kívül mi maradt a Bolzák után épített örökségként?

– Az említett szarvasi kastély és az abonyi kúria mellett Szarvason még egy kúria, és egy másiknak a sajnálatos emléke. Azt a hatvanas években bontották le, azzal a jegyzőkönyvben is megörökített jelszóval, hogy ”Az úri bagolyvárat nem megmenteni, hanem lebontani szükséges!” Abban az időszakban régi kastélyokat, kúriákat is használtak istállónak, s disznót, tehenet tartottak a szalonokban, termekben, ami egy szomorú, és érthetetlen műemlék-pusztítással járt együtt. Ezért is érdemes megőrizni egykori arisztokráciánk még fellehető emlékeit. Főleg, hogy tagjaik többnyire szétszóródtak a világban. A Bolzák is sokfelé élnek, Bécstől Amerikáig, Ausztráliáig, csak itthon nem maradt képviselőjük. legalábbis állandóan egyikük sem él egykori hazájukban.

A könyvtárban mutatják be

Kiszely Tóth Anett Kastélykeringő A szarvasi gróf Bolza család története című könyvét február 12-én mutatják be a szolnoki Verseghy Ferenc Könyvtárban. Az eseményt Szarvas város vezetősége is megtiszteli jelenlétével.