Alkotásra, házimunkára is van idejük a kevi és túri mestereknek

Luka Lajos kevi kosárfonómester munkáját világéletében az alaposság és a tökéletességre való törekvés jellemezte. Az idők alatt megannyi díjat kapott, tavaly pedig a népművészet mestere címmel is kitüntették. Luka Lajos a napokban ünnepelte 75. születésnapját, ám ugyanazzal a fáradhatatlan szorgalommal végzi hivatását, mint eddig. Ez a kialakult helyzetben is változatlan.

– Reggel felkelek, kimegyek a műhelybe és kezdem is a munkát. Rendezvényekre ugyan nem készülünk, de megrendeléseink vannak. Most éppen hat széken és két asztalon dolgozom, igaz már csak az utóbbiakat kell elkészítenem – magyarázta. Hozzátette, azért a nap végén pihenésképpen feleségével a kertben szintén elvégzik a teendőket. Unalmas percek tehát nem akadnak errefelé.

Hasonlóan vélekedik erről a túri fazekasmester, Derecskei Magdolna is. A pompás Badár Emlékház és Műhely máskor tárt kapukkal várja a látogatókat, most azonban inkább az elmélyült alkotás színtere.

– Általában készenlétben teltek a napok, hiszen ha vendégek érkeztek, velük foglalkoztam, félbehagytam minden mást. Mivel alkotáskor szeretek az elejétől a végéig a folyamatban lenni, inkább a hétvégék voltak alkalmasak arra, hogy be is tudjak fejezni valamit, ha elkezdtem. Most viszont van erre idő bőven, igyekszem jól kihasználni a lehetőséget, bár azért a fűnyírás is felkéredzkedik a tennivalók listájára – mondta mosolyogva. A fazekasmester egyébként nagy erőkkel készül a kapolcsi Művészetek Völgye rendezvényre, amely idén már a harmincadik évfordulóját ünnepli.

– Bízunk benne, hogy megtartják, én magam tizennégy éve részt veszek rajta. Van egy-két megrendelésem is, de a felkészülésre fókuszálok. A család hiányát a legnehezebb megélni, reméljük, hogy mihamarabb újra találkozhatunk – részletezte.

Az otthon töltött idő alatt tehát az apróbb, időigényesebb tennivalók is előtérbe kerülhetnek. A mezőtúri Elek Timi szőnyegszövő mesternél biztosan. Egy régi vágyát sikerült megvalósítania ezekben a napokban.

– Édesanyám még tavaly szedett jókora mennyiségű bodzabogyót, amivel fonalat szerettem volna festeni. Ám idő híján a csomagok a fagyasztóban várták a sorsukat. Egyik délután viszont nekifogtam a feladatnak és több kilogramm fonalat tudtam megfesteni a bod­za levével. Szürke, halvány és mély lila, szebbnél szebb alapanyagok születtek! – részletezte lelkesen. Arról szintén beszélt, hogy a félbemaradt vagy utolsó simításokra váró alkotásokat is befejezte, sőt újabbak elkészítésére is lehetősége volt.

– Kordováner János iparművész mesés, színgazdag tervei alapján két szőnyeget is készítettem, ezek a szolnoki Chiovini Galériába kerültek – mondta.

Délelőtt házi feladatot készít

A túrkevei Fias Tamás még kisiskolásként, önszorgalomból tanulta ki a fazekasság alapjait. Ma már gimnazista, aki mesterek segítségével fejleszti tehetségét. Napjai a tanulás mellett az agyagcsodák készítésével telnek.

– Általában délelőtt vannak óráim, akkor megcsinálom a házit is. Ha nincs más dolgom, ebéd után lemegyek a műhelybe. Reményeim szerint, ha vége lesz ennek az egésznek, Túrkevén nyílik egy kiállítóterem, ahová én is készítenék néhány alkotást. Egyébként a zongora mellé is leülök, ha még belefér – részletezte.