Cirkuszi tevék, lovak és lámák között, illetve trapézon lógva is énekelt Lőrincz Judit

A megyeszékhelyünkön született Lőrincz Judit eddigi pályafutása során fellépett már több kontinens operaházában és színházában is. Alapfokú zenei tanulmányait hajdanán szülővárosában, a Kassai úti általános iskolában és a Tiszaparti Gimnáziumban végezte, a felsőbb szintű képzéseket pedig a szegedi Liszt Ferenc Konzervatóriumban, valamint a Frankfurti Zene- és Előadó-művészeti Főiskolán szerezte a kétezres évek elején. 

Majd úgy tizenéve visszatért. Elsőként a Magyar Állami Operaház foglalkoztatta, de úgy érezte, hogy idehaza „szabadúszó” magánénekesként jobban érvényesülhet és tudását is szélesebb skálán tudja megmutatni. Megyénk 2015-ös területi Prima díjasát itthon azóta is az egyik legfoglalkoztatottabb opera- és operetténekesként tartják számon. 

Lőrincz Judit cirkuszban viszont most lépett fel először. Mégpedig Kálmán Imre Cirkuszhercegnő nagyoperettjében, a Magyar Nemzeti Cirkusz és a Moravetz Produkció közös, eredetileg egy előadásra szóló műsorában. Az augusztus tizennegyedikei műsor ifj. Richter József igazgató balatonlellei cirkuszának sátrában hatalmas ovációval ért véget. Nem telt el azóta egy-két nap, és az előadást, illetve a színtársulatot meghívta őszi vendégszereplésre a Fővárosi Nagycirkusz, és úgy tűnik, határon túli bemutatókra is van már igény. 

– A sok operaszólam után ez volt az első operett, melyben prózai megszólalásaim is voltak. Akkor nem gondoltam, hogy tíz év elteltével egy valódi cirkuszsátor alatt, a kollégákkal lovak, lámák és tevék társaságában újra közönség elé állok ezzel a szereppel. Nos, ez most mégis megtörtént. Ez is felejthetetlen emlék lesz a számomra... – szögezte le elöljáróban Judit. 

– Néhány kollégámmal, köztük Buch Tiborral, akivel a szolnoki Víg özvegyben is együtt játszottunk, egy kínai étteremben beszélgettünk. Tibort éppen ekkor hívta telefonon Moravetz Levente, a valódi cirkuszba tervezett előadás producere és rendezője, és mondja neki, hogy ifj. Richter Józseffel már egyeztettek, a darab majdnem összeállt, a szereplőgárda csak egy helyen hiányos: nincs még Fedóra! Tibor kérdezte tőlem, lenne-e időm és kedvem egy előadás erejéig a nagyhercegnő kosztümébe bújni? Mondtam, benne vagyok! Erre Tibi visszaszólt Leventének, hogy nem kell tovább keresnie, mert ő megtalálta Fedórát. Hát így lettem én a balatonlellei cirkuszi műsor címszereplője – kacagott fel Judit. 

Színészek és artisták, énekesek, táncosok és akrobaták napi néhány órás pihenéssel újraalkották azt a műsort, melyet a székesfehérvári Vörösmarty Színház 2004-ben már közösen előadott a Magyar Nemzeti Cirkusszal, akkor a Richter dinasztia egy másik tagjával, a lovasakrobata Richter Flóriánnal. Ezúttal Lőrincz Judit Fedórája mellett Buch Tibor alakította Mr. X-et, akinek lovasszámainál ifj. Richter József volt a dublőre. A főbb szerepekben mások mellett Szűcs Enikő, Götz Attila, Fodor Zsóka és Besenczi Árpád is a manézsba lépett. 

– Egy előadónak mindenre illene felkészülnie. Én is így vagyok bekódolva, de arra, ami a cirkuszban rám várt, őszintén mondom, nem számítottam. Gondolom, a kollégáim sem. Méretes állatok jöttek-mentek körülöttünk, miközben mi játszottunk, énekeltünk. Természetesen kellett mozognunk a fűrészporos arénában, a hölgyeknek magas sarkú cipellőben, óvatosan kerülgetve a lovak, tevék, lámák pottyantásait. Máskor több méter magasba húztak fel a trapézzal, mint egy légtornászt. Ám nem voltunk finnyásak, és nem is féltünk. A Richter család összes tagja profi, végtelenül kedves és segítőkész. Az előadás alatt senkinek nem fordult meg a fejében, hogy valami galiba alakulhat ki, minden precízen, pontosan, megtervezetten zajlott. A végén bizonyosak voltunk abban, hogy a közönség jól szórakozott, viszont nekünk, előadóknak legalább ugyanakkora katarzist jelentett ez a műsor, mint nekik – foglalta össze balatonlellei élményeit Lőrincz Judit.