Értékteremtő munkát végeznek a kunhegyesi művelődési központban

Gyönyörű kun hímzések készülnek az Ilosvai Varga István Városi Művelődési Központban, ráadásul a közfoglalkoztatás keretein belül! A kifinomult darabok készítését ugyanis nyolc szorgos helyi asszonyra bízták, akik ottjártunkkor is újabb darabokon dolgoztak. 

– kezdte Szentpéteriné Lévai Mária intézményvezető. 

– Így minden, ami a kultúrához és a hagyományőrzéshez kapcsolódik, az intézményünkben is fellelhető. Évekkel ezelőtt például az a gondolat fogalmazódott meg bennünk, hogy a kun hímzést, a szövést és a fonást is bevesszük az addigi tevékenységeink mellé. Régóta szervezünk olyan alkotótáborokat, ahol a gyerekek és szüleik egyaránt megismerhetik a régi mesterségeket. Így például a Legénybot alkotótáborban idén is lehetőség nyílt kipróbálni a fafaragást, a szövést, az agyagozást, a fonást, a csipkeverést, a nemezelést, a bútorfestést és a kun hímzést. Abban bízunk, hogy így talán a fiatalok is kedvet kapnak a kézműves tevékenységekhez, és megtapasztalják az alkotás örömét – tette hozzá. 

– Néhány éve, 2019-ben a kun hímzés a szellemi kulturális örökség részévé vált, ezért kifejezetten fontos, hogy mi, kunhegyesiek is őrizzük, műveljük és minél szélesebb körben terjesszük – folytatta az intézményvezető. 

– A mai kornak megfelelő funkciókkal ellátott termékek készülnek, hiszen fontos, hogy a hagyományőrzés a modern világban is megállja a helyét úgy a lakáskultúrában, mint az öltözködésben. Éppen ezért az itt dolgozók leginkább tornazsákokat, bevásárlótáskákat, neszesszereket, tolltartókat, monogramos mappákat készítenek. Természetesen megmaradtak a hagyományosabb tárgyak is, mint például a faliszőnyegek, a párnák, illetve az asztalterítők – sorolta Szentpéteriné Lévai Mária. A művelődési ház vezetője és egyben hagyományőrzője azt is elárulta lapunknak, hogyan különböztethetjük meg az eredeti kun hímzést a többi hímzésfajtájától.

– taglalta Szentpéteriné Lévai Mária. 

– Sajátos jellemzője a hamis lapos öltés, melynek lényege, hogy más közismert magyar hímzésfajtákkal szemben nem át-, hanem leöltjük az anyagot. Ebből adódóan az anyag hátán csak a kontúrok látszanak. Fontos jellegzetessége még a sajátos színek használata, leginkább a meleg földárnyalatok dominálnak – ilyen például a bordó, rózsaszín, a barna és némi zöld. Ezeket árnyalatnyi különbségekkel viszik fel az anyagra, így tűfestésszerűvé válnak.