A szolnoki gyűjtő Sisihez fűződő kincsei is gazdagítják a nemrég megnyílt, különleges tárlatot

– Nagykátán nyílt tárlat a közelmúltban, mely Erzsébet királynéra, Sisire emlékezik. Szolnokról ketten, Kiss M. Jenő Bélával közösen állíthatták ki gyűjteményük egy részét a helyszínen...

– A nagykátai könyvtárban rendezett kiállítást annak apropóján hívtuk életre, hogy szeptember 10-én volt Erzsébet királyné halálának 125. évfordulója. A tárgyi anyagot illetően végigmentünk Sisi életén, sőt az utóéletén is. Felidéztük, hogy bajor származású hercegnő volt, nagy hangsúlyt helyeztünk az 1857-es első magyarországi látogatására, ugyanis akkor Jászberényt és Nagykátát is érintette. Megjelenítettük továbbá, hogy mennyire nagy gondot fordított az öltözködésére. Az emlékek révén a tragédiáiról is képet kaphatnak a látogatók, kitértünk például gyermekei elvesztésére. A legvégére hagytuk azt a részt, hogy ma milyen emlékek fűződnek a nevéhez.

– Milyen tárgyakat, dokumentumokat vitt magával Nagykátára?

– A kiállítás döntően az én gyűjteményemen alapszik. A helyszínen felállítottam három próbababát, ezekkel illusztráltam Erzsébet ruháit. Az egyik egy bajor öltözet, ami egy kék-fehér kockás blúzból áll köténnyel. Egy szalmakalapot is rekonstruáltam az egyik fiatalkori képéről. Emellett a koronázási ruhára hasonlító fehér díszruhát, és egy fekete viseletet állítottam még ki. Ez utóbbival azt érzékeltettük, hogy a fia halála után már csak feketében járt.

– Mit gondol, miért van ma is ekkora kultusza Erzsébetnek? Személyisége ragadja magával korunk emberét?

– Én magam 1995-ben, a Szegedi Szabadtéri Játékokon láttam először az Elisabeth című musicalt, mely az életét dolgozza fel. Ez volt hozzá az első kötődésem, habár nem itt kezdődött a gyűjtőszenvedélyem. Sokkal inkább halálának 100. évfordulóján, 1998-ban. Rengeteget olvastam róla, aztán előtérbe kerültek olyan régi tárgyak, emlékkönyvek, képeslapok, amelyek az emlékét őrzik. Érdekesség, hogy megörököltem nagymamámtól egy ollót, amelyen Ferenc József és Erzsébet ábrázolás szerepel. Ez az egyetlen Sisit ábrázoló családi emlékem. Ami pedig az ő mai utóéletét illeti, úgy látom, Erzsébet ma egy „felkapott sztár”, és sajnos csak emiatt nagy iránta az érdeklődés. Az életét kevesen ismerik részletesen, holott rendkívül mozgalmas és viszontagságos a története. Korán elvesztette a kislányát, ráadásul mindez éppen akkor történt, amikor Magyarországra látogatott. Az esemény részben Szolnokhoz is kötődik. Az 1857-es debreceni látogatása közben érte a hír, hogy a kislánya nagyon beteg, ezért minél előbb vissza kellett térniük Budára. Végül Tiszacsegéig hintóval mentek, ott hajóra szálltak és leutaztak Szolnokig. Itt az egykori Indóházban (a mai RepTár) szálltak vonatra…

– A második útja 1887-ben vezetett át a városon.

– Igen. Ekkor a herkulesfürdői kúrájáról tért haza. Szolnokon természetesen nagy pompával várták, de ő kerülte a tömeget. Nem is szállt ki a vonatból, hanem itt szolgálták fel neki a reggelijét. Erről egyébként fenn is maradt egy számla, amelyet egy szolnoki újságíró, Szabó Margit talált meg az Országos Levéltárban.

– A Sisi Baráti Kör élteti a legendás királyné emlékét. Milyen múltra tekint vissza az egyesület?

– A kört a már említett Szabó Margit, és a szintén helyi származású, Tiboldi Mária művésznő alapította 1993-ban. Idén decemberben ünnepeljük fennállásunk harmincadik évfordulóját. A taglétszámot szeretnénk növelni, hiszen annak idején 250-en is voltunk, mára viszont ez a szám nagyon lecsökkent. Bízom benne, hogy másokat is megérint Erzsébet élete, és a jövőben új arcokat is köszönthetünk sorainkban.

A podcast megtalálható a Szoljon.hu Youtube- és Spotify-csatornáján is.