Borotvaélen: a borbélymesterség különleges eszközeit mutatják be Kunszentmártonban – galériával

A Kunszentmártoni Helytörténeti Múzeum 2018-ban nyerte el a Nemzeti Kulturális Alap tárgyvásárlási pályázatát. Hegedűs Krisztián igazgató kezdeményezésére egy öcsödi borbélyműhelyt vásároltak, berendezési tárgyakkal. A témát kutatják is, a tárgyak köré építve hamarosan kiállítást nyitnak. A részletekről Pálinkás Gábor muzeológus beszélt.

– emelte ki a fiatal történész, majd körbemutatott az asztalon előtte heverő tárgyakon.

– A hajhigrométer egy olyan eszköz, amivel meg tudták mérni a haj hőmérsékletét és páratartalmát. Két mérőóra, gyönyörű rézkeretben egy antik tárgyként. Olyan műveletekhez használták a borbélyok, mely során a kuncsaft haját meg kellett mosni, és utána speciálisan kezelni. Emellett hétköznapi tárgyak, fésűk, parfümös üvegek, kézi hajvágógépek, borotvapengék, borotvák is vannak itt – vette sorra.

A muzeológus az orvosborbélyokhoz kapcsolódó anyagot kezdett feldolgozni egy huszadik századi amatőr helytörténész munkája alapján, aki számos helyen idézett tanácsi jegyzőkönyvekre támaszkodott.

– A kunszentmártoni tanácsi jegyzőkönyvekből sok érdekes sztori kideríthető. Volt egy Szolnokról elszármazott borbély Ecseki Ignác, aki 1768-tól 1785-ig tevékenykedett Kunszentmártonban. Profiljában a borbély mesterség állt, de gyakorolta az orvosborbélyok által legsűrűbben alkalmazott, és a tizennyolcadik században gyógyászati eljárásnak tartott érvágást is. Ecseki Ignácot szerette a helyi közösség és a tanács is, viszont roppant problémás karakterként ismerték, rengeteg konfliktussal. Mielőtt nyugdíjazták volna, meggyűlt a problémája az alkohollal, a tiszazugi bort valószínűleg jobban szerette a kelleténél – osztotta meg a tudomására jutott érdekes információkat a fiatal muzeológus.

Bár ebben az időben többször engedélyezték a Tiszazug központjának tekinthető városban a konkurencia megtelepedését, de egyik sem bírta a versenyt a közkedvelt orvosborbéllyal.

– Tarczali Sámuel nagy rivális volt, értett a közegészségügyhöz, azonban Ecsekivel nagyon elmérgesedett a viszonya. A tanácsi jegyzőkönyvek szerint sokat becsmérelték egymást. Ecseki működésének az vetett véget, hogy Kunszentmárton az Általános Egészségügyi szabályzathoz alkalmazkodva próbált képzett seborvost szerződtetni – tette hozzá.

A kunszentmártoni tanács 1805-ben hozott egy olyan rendeletet, hogy a két szakmát el kell választani, de még 12 éven át tartott mire a helyi közösség megszokta, hogy az orvos a gyógyászattal, a borbély a hajvágással foglalkozik. Az utolsó Kunszentmártonban tevékenykedő orvosborbély, a Kiss Imre borbélymesterhez hasonlóan szintén öcsödi származású, Treffler József volt. Treffler 1849 és 1853 között működött a mezővárosban. Ezek után a helyi tanács, már csak diplomás orvosokat foglalkoztatott.

Az egyéb részletekről ősszel, egy időszaki kiállítás keretein belül informálódhatnak a múzeum látogatói. A tervek szerint három termet rendeznek majd be.