Különleges hímzett munkákat csodálhatunk meg a megyei múzeumban

– Jellemzően a múzeumi textilgyűjtemény saját anyagára épül a kiállításunk. De magángyűjtemények darabjai is megjelennek… – tekintett a lepedővászonra és gyolcsra készült munkákra a szakértő. Majd megtudtuk tőle, nagy múltra tekintenek vissza a kiállítótér fehér hímzései.

– A legtöbb darab olyan technikával készült, melyek még a huszadik század első évtizedeinek gyáriparához, és az akkori textilgyártáshoz kötődnek. S persze a hímzés 1906-ban bevezetett népiskolai oktatásához – mondta el.

– Ezek közül a legtöbb párnahuzat, kispárnahuzat és ágynemű. Bár van köztük kombiné, alsóing, és hálóruha is. Tehát olyan textilek, amelyek általában nincsenek annyira szem előtt. Annál is inkább nem, hiszen ezek akkoriban paraszti, falusi vagy kisvárosi használatban voltak – részletezte Gecse Annabella. Akitől azt is megkérdeztük, az idők során miért nem kallódtak el ezek az emlékek.

– Ránk, a múzeumra úgy maradtak, hogy amikor már kikoptak a használatból, a korábban itt dolgozó néprajzos kollégák begyűjtötték őket. Az így megóvott munkák pedig számos dologra engednek következtetni… – fűzte hozzá.

Vannak ugyanis a megye tájegységeire utaló jelek az egyes hímzéseken.

– Kirajzolódik bennük például a Tiszazug, a Nagykunság, a Jászság, de Kunhegyesről is őrzünk jellegzetes textíliákat. Mégis inkább egy szolnoki esetet nevesítenék. Tudni kell, hogy minden efféle darabról nyilvántartást vezetünk. Szolnokon ezáltal jól behatárolható néhány hímzőasszony működése és az előrajzoló asszonyoké is. Így az öltéseiről rá lehetett ismerni egy Nagy Apollónia nevű ismert helyi hímzőasszony munkájára – részletezte a szakértő.

Gecse Annabella szerint a fehérhímzések akkoriban egy történelmi átmenet eszközeiként jelentek meg.

– Ha a paraszti polgárosodást meg kellene ragadni egy tárgytípussal, akkor az éppen a fehérhímzés lenne. Hiszen ezek a paraszti önellátás részei voltak. Ugyanakkor iskolában tanulták meg az öltéstípusokat, ezáltal pedig már az oktatáshoz csatlakoztak. S idővel nemcsak a paraszti világ textilkultúrájához tartoztak ezek a munkák. A Magyar Uriasszonyok Lapja révén ugyanis a nagypolgári körökben is elterjedtek. Ezáltal pedig a társadalmi elitréteg kultúráját színesítették – zárta gondolatait a néprajzkutató.

Rejtélyes párnát is kiállítottak

Az intézmény egy nem mindennapi kispárnahuzatot is őriz. A százéves darab mintáját virágos-leveles díszek alkotják, melyek egy, a párnahuzat belsején található jelképet határolnak. A párnalap közepére ugyanis egy monogramot hímeztek, mely már kézzel készült. A HG vagy a HB betűk fölé pedig egy ötágú koronát varrtak. S hogy mit is rejt a monogram? Megtudtuk, a szimbólumokból arra következtettek a szakértők, hogy egykoron a Hubay-család tulajdonát képezte a míves munka.