Három éve kajakozik, de már paralimpiára készül Pulai Erika

– Az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben tanítottak meg a kerekesszékes életre, nem csak közlekedni, de a legalapvetőbb dolgokat is újra kellett tanulnom – idézte fel Erika.

– Fél év sem telt el, és kibocsátottak a nagyvilágba. Tisztában voltam vele, hogy vagy megtanulok ebből az élethelyzetből felállni, vagy életem további részében a négy fal közé szorulok, mint sok hozzám hasonló. Ez utóbbit semmiképp nem szerettem volna.

– Úgy gondoltam, munkavállalással vagy sporttal tudok túllépni állapotomon, hiszen lehet kerekesszékesként is boldog életet élni.

– Keresni kezdtem a lehetőségeket az interneten, nézelődtem, milyen parasportot lehet űzni a közelben. Találtam is sportolási lehetőséget, 2018-ban kezdtem el kajakozni a Szolnoki Sportcentrum parakajak szakosztályában, Rigó Gábor irányítása alatt. Ekkor kerültem kapcsolatba az Én Is Vagyok! Mozgássérült Generációk Érdekvédelmi Egyesületével, ahol először hat hónapra tudtak munkát biztosítani egy pályázat kapcsán. Fehérváry Tünde elnök azonban látott bennem potenciált, így azóta is ott dolgozom – sorolta az általa megtett nagy lépéseket a parasportoló.

Elmondta, nagyon sokrétű munkát végez, súlyos és halmozottan sérült emberekkel foglalkozik.

– Sorstársi tanácsadóként elsősorban saját élettapasztalataimmal tudom segíteni a tanácsért hozzám fordulókat. Elmondom, én hogyan éltem meg a helyzetemet, hogyan tudtam felállni a mélypontról, miként boldogulok az életben, a hétköznapokban. De akár a segédeszközökkel kapcsolatban is tudok hasznos információkat adni – magyarázta Erika, aki ezen felül érzékenyítő programokban is részt vesz. Elárulta, ez utóbbi programokon az épek sokszor megdöbbennek, amikor megtudják, hogy a fogyatékkal élők is mi mindenre képesek valójában.

A kajakozásban is folyamatosan fejlődött az évek alatt. De vajon mi jelenti a legnagyobb kihívást mozgássérültként egy ilyen tevékenységnél?

– Mivel az alsó végtagjaim nem mozognak, speciális beülő­szerkezetet kell használnom. Segítség kell ahhoz is, hogy a kajakot, lapátot levigyem a vízhez.

– Egyensúlyozni gyorsan megtanultam. Deréktól lefelé rögzítve vagyok a hajóban, mindent felsőtesttel és karral kell megoldanom. Eleinte a hajótest melletti mankóval, kis hajóval lapátoltam, aztán ezt elhagyhattam, de azért előfordul még, hogy felborulok – árulta el.

Idén részt vett egy horvátországi edzőtáborban is, ahol elsősorban a mozgás összehangolására, a kitartásra helyezték a hangsúlyt.

Most Szegeden edz, ahol a kvalifikációs versenyen sikerült megszereznie a kilencedik helyet, amivel indulási jogot szerzett a tokiói paralimpiára. Szeptember elseje és ötödike között lesz a nagy megméretés, de előtte egy héttel már kiutaznak, hogy legyen idejük akklimatizálódni.

– A paralimpia előtt még lesz egy világbajnokság is Dániában, így mozgalmas időszak előtt állok. A technikámon még van mit fejleszteni, most ezen dolgozom. Minden segítséget megkapok – az edzőimtől és a munkahelyemtől is, így minden erőmmel a felkészülésre koncentrálhatok – tette hozzá Erika.

A Szolnoki Sportcentrum versenyzője KL1 kategóriában, kétszáz méteren áll rajthoz. Azt vallja, ha nem is sikerül majd dobogós helyezést szereznie, mindent megtesz, hogy tisztességesen helytálljon...

Autót is vezet, kézzel ad gázt

Erika a mindennapokban gépkocsival jár át kajakozni Újszászról Szolnokra. A saját autójával!

Korábban is volt neki jogosítványa, bár állapotának megváltozásával az érvényét vesztette. Újra meg kellett tanulnia a vezetni, oly’ módon átalakított autóval, ahol mindazt a műveletet, amit a többség lábban végez – például gázt ad, fékez – kézzel lehet irányítani. Erikának persze ez is sikerült, így a nagy távolságok áthidalásának sem lehet akadálya mozgássérültsége.