Csúcsokat futott, titánok közt járt, és nem akar fékezni – új dimenzióba lépett a szolnoki sprinter pályafutása

– Tavaly ilyenkor 11.78 másodperc volt 100 méteren az egyéni csúcsa, most 11.38. Mi áll e mögött a hatalmas fejlődés mögött?

– Nagyon sok munka és edzőtábor. Hat hétig edzőtáboroztunk, ez rengeteget számított. Motiváló volt az is, hogy válogatott környezetben edzettem, húztuk egymást a többiekkel. Szerintem már mentálisan is erősebb vagyok, összeszedettebben állok oda a rajthoz – mondta hírportálunknak adott interjújában Kocsis Luca. Varga Ádám tanítványa idén sérülése ellenére is oszlopos tagja lett a magyar női 4x100-as váltónak, egyéniben pedig fedettpályás magyar bajnokságot nyert, míg az U20-as Európa-bajnokságon bronzérmet nyert.

– Egy nagyon fiatal, alig több mint húsz éves átlagéletkorú magyar női sprintváltónak vált a tagjává. Milyen ez a váltó?

– Jól kijövünk egymással. Nagyon fiatalok vagyunk, ezért még rengeteg munka áll előttünk, de még fejlődhetünk, ha mindenki eléri azt a kort, amikor csúcsformában van. Úgy gondolom, a húszas éveink közepén jöhet el az az időszak, amikor mindenki szárnyal, és a legjobb eredményeit eléri.

– 2023-at magyar bajnoki győzelemmel kezdte 60 méteren, ráadásul 7.31-es korosztályos magyar csúcsot futott. Gondolta akkor, hogy ilyen formába kerül idénre?

– Egyáltalán nem. Az edzőm tudta, hogy jó formában leszek, de én nem gondoltam, hogy nyerhetek, legfeljebb reménykedtem benne. A rajthoz azért úgy álltam oda, hogy „én ezt most megcsinálom”! „Nem tudom, mit, de megcsinálom”! Azóta is jó érzéssel tölt el az a siker.

– Kétszázon viszont kevesebbet versenyzett, mint korábban. Tudatosan?

– Igen. Közelebb áll hozzám a 100 és a 60 is, mint a 200. Az kicsit másfajta mozgást is igényel, és úgy döntöttünk, hogy a 100-ra fekszünk rá jobban, hiszen az Eb-hez és a vb-hez is az kell majd.

– Nyár elején, egy hónappal a hazai világbajnokság előtt aztán jött egy combhajlító-sérülés, amely miatt kihagyta a felnőtt ob-t.

– Jöhetett volna rosszabbkor is, mondjuk az Eb-n vagy a vb-n. Kicsit meg kellett pihennem, újra kellett építenem az erőmet és gyorsaságomat is.

– Veszélyben érezte a vb-szereplését?

– Én nem gondoltam arra, hogy nem indulhatok a vb-n. Amikor megtudtam, hogy nem indulok az ob-n, az nem esett jól, de végig úgy álltam hozzá, hogy minden áron ott leszek az Eb-n és a vb-n is.

– Mentálisan hogyan birkózott meg ezzel?

– Nehéz volt. Mélyponton voltam. Nehezen álltam bele az edzésekbe, sokat szenvedtünk, örültem, amikor vége lett.

– És a vége azért elég jó lett: augusztus elején, egy emlékezetes döntőben, a célban bevetődve bronzérmet szerzett az U20-as Európa-bajnokságon. Hogyan emlékszik vissza rá?

– Utólag jónak látom, hiszen én jöttem ki jól az esésből, de azért maradt hiányérzetem. Ha nem lett volna a sérülésem, akkor sokkal jobbat futhattam volna a döntőbeli 11.55-nél. Az idővel nem vagyok elégedett, de a harmadik hellyel igen. Utóbbira mondhatjuk, hogy pályafutásom eddigi legnagyobb sikere.

– Utána pedig jött a budapesti világbajnokság. Hogyan élte meg?

– Leírhatatlan volt: a környezet, a szurkolók, a hangulat, maga az, hogy világhírű sportolók között indulhattunk, és nagyok sok tapasztalatot szerezhettünk. Ugyan voltam már tavaly is felnőtt Európa-bajnokságon, de a vb más. Még mindig össze kell szednem magam fejben ahhoz, hogy elhiggyem, mekkora sztárokkal futhattam együtt.

– A magyar 4x100-as válogatott befutója volt a vb-n. A helyszínen magyarok tízezrei, a televízión keresztül milliói nézték, ahogy átveszi a botot, és behozza a célba 43.38-as új magyar csúccsal. Mi járt a fejében ezekben a pillanatokban?

– Nem jelentett nyomást számomra. Akik az előző napokban versenyeztek, mondták, hogy készüljünk, mert nagyon durva lesz. Ezért mi már számítottunk arra, milyen fogadtatást kapunk, így nem nyomott össze lelkileg. De nem is hagytam magam ezzel foglalkozni. Szerintem még jobban is koncentráltam ennyi ember előtt arra, hogy mindent jól csináljak. Egyedül a váltásnál aggódtam egy kicsit, mert mikor elindultam, nem akart megérkezni a bot, de végül jól jött ki.

– Pályán kívül találkozott az említett klasszisokkal?

– Nagy példaképem Marcell Jacobs, az olimpiai bajnok olasz sprinter. Mikor megtudtam, hogy egy helyen van a szállásunk, megörültem, mert alá akartam íratni vele a szögescipőmet. Csak hát nem tudtam, mert sosem találkoztunk. Már le is mondtam róla, mikor a váltóverseny előtti este egyszer csak leült elém a buszon. Persze pont nem volt nálam a szöges... De a mi szállodánkban lakott Armand Duplantis, vagy az Ingebrintsen-testvérek is. Jó volt látni, hogy ők is ugyanolyan emberek, mint mi.

– Mondhatjuk-e azt, hogy 2023 új dimenzióba helyezte a pályafutását?

– Szerintem már 2022 is egy újabb dimenzió volt. De a nagyobb áttörés valóban idén történt. Azért az, hogy felnőtt magyar bajnok lettem, nyolc országos csúcsot futottam, részt vettem egy világbajnokságon, nagyon sokat hozzáadott ahhoz, aki vagyok.

– Milyen céljai vannak 2024-ben?

– Jövőre szeretnék még jobb időt futni, úgy érzem, tudok még fejlődni. Versenyek szempontjából a legfontosabb célom a római felnőtt Eb lesz. Jelenleg ugyan nem vagyok benne 100-on az indulási jogot jelentő legjobb 36-ban – 43. vagyok a ranglistán –, mivel a sérülésem miatt sok versenyt kihagytam, emiatt rosszak a pontjaim. Így a téli fedettpályás szezonom lesz majd sűrű, mert akkor tervezek sok pontot érő viadalokra elmenni. Egyébként váltóban még az olimpiai indulásra is látok esélyt. Oda majd a bahamai váltó-vb-ről lehet kijutni. Tizenhat váltó indulhat az olimpián, és mi a budapesti vb-n 14. helyen végeztünk, szóval kijön a lépés, és összeáll a csapat, miért ne?