Hírek

2005.05.27. 00:00

Életveszély az Aranykéz utca miatt

Másfél nappal a robbantás után név szerint ismerték a szlovák elkövetőket. Öt nap múlva már kereste őket a Meciar-kommandó.

Szemán László

Döbbenetes tévéfelvétel jutott lapunk birtokába az 1998. júliusi, Aranykéz utcai merénylettel kapcsolatban. A felvétel 1998. szeptember 9-én készült, és soha nem került adásba. Egy rendőrtiszt nyilatkozott, mint mondta:  önvédelemből. „Velünk bármi történhet, meghalhatunk, eljárás indulhat ellenünk koholt okokból. Ezért született ez a felvétel” – fejtette ki a nyomozó.

A magyar alvilág akkori erős emberét, Boros „Óriás” Tamást egy csütörtöki napon robbantották fel. Olaszországból tért vissza. Üzleti tárgyalás ürügyén hazacsalták. Lerakta a Mercedesét az Aranykéz utcai parkolóházban, majd gyalog elindult a közelben lévő irodájába. Egy kis Polskinál járt, amikor megszólalt a mobilja. Megállt, felvette és az autó abban a pillanatban felrobbant. Lángba borult az egész utca. Boros és három járókelő életét vesztette. Legalább huszonöten megsérültek, köztük több turista is.

A rendőr szeptember 9-én az alábbiakat mondta: „a merénylet után, pénteken este, szombaton hajnalban felhívott egy kapcsolatom mobiltelefonon. Konkrétan megnevezte, hogy név szerint kik robbantottak, és melyik budapesti szállodában szálltak meg”. A nyomozó jelentette felettesének és egyik kollégájának az információkat, amelyeket azonnal ellenőriztek. A mondott öt szlovák valóban az adott pesti szállodában szállt meg, majd a robbantás napján kijelentkeztek és távoztak az országból, hogy később legalább egyikük visszatérjen. A rendőrök megtudták azt is, hogy a merénylet előtti napon találkoztak Budán egy ukránnal, majd Boros egyik bizalmi emberével.

A megkapott, majd pontosított információkat a felvételen beszélő nyomozón kívül, kollégája és két felettese ismerte. Hivatalosan, írásban jelentették a főkapitányság vezetésének. Tucatnál kevesebben ismerhették csak a jelentéseket. Ezért volt döbbenetes a négy nyomozónak, hogy július 9-én, egy héttel a robbantás után, az információk szinte szó szerint megjelentek egy napilapban. Az informátor pánikba esett, és eltűnt. A cikk után négy nappal pedig az eredeti információt birtokló négy rendőrtisztet egy másik informátor értesítette, hogy nevüket tudja a szlovák csapat, és nagyon keresik őket.

A szlovák bűnözők az informátor nevét akarták megtudni. Mindenáron. A veszélybe került tisztek jelentették a történteket a Belügyminisztérium belbiztonsági szolgálatának, azaz a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálatának. Érthetően, hiszen nevük csak a testületen belülről kerülhetett ki, és nem tudhatták, ki a kiszivárogtató. Közben azért dolgoztak is. A szlovákokkal találkozó ukránt térképezték fel. A 180 centiméteres, kigyúrt férfi gerincbántalmait kezeltette Magyarországon. Hivatalosan. Egyébként mással foglalkozhatott. Felmerült a neve robbantások kapcsán Németországban, Ausztriában és az 1997-es szentkirályszabadjai autórobbantással kapcsolatban is. Ott az akkor már eltűnt, kivégzett Szlávy Bulcsú alvezérét, M. Pétert ölték meg.

Boros kivégzése után három héttel a négy tiszt egyikének mobiltelefonjára fenyegetés érkezett. Egy gyerekhang azt mondta: „hagyjátok abba, mert baj lesz”. Később a tévéfelvételt készíttető nyomozó is hasonló fenyegetést kapott. Mindezt akkor, amikor egy másik napilapban már arról írtak, hogy „a Meciar-kommandót az ő egységük beépített embere” buktatta le.

Az Aranykéz utcai merénylők azóta sincsenek meg. Pedig legalább egyikük a felvétel készítésének időpontjában is Magyarországon volt, több más szlovákkal együtt. Svéd rendszámú autót használtak, és a Dunakanyar egyik településén laktak. A négy megfenyegetett nyomozót úgy védték meg feletteseik, hogy lecserélték a mobiljaikat. Egyéb, fizikai védelmet nem kaptak. Csak egy tanácsot: figyeljenek és körültekintően közlekedjenek. A négy rendőr szerencsére ma is él. Különböző kellemetlenségeik voltak az elmúlt években, de eddig sikerült kivédeniük minden fenyegetést. Különös, hogy mindannyiuk elmozdítását megkísérelték, egyikük még előzetes letartóztatásba is került, van, aki már nem is rendőr. De ezek a tények minden bizonnyal csak véletlenszerűek. Mindenesetre a tévéfelvétel ma is megvan. Biztos helyen.

Mint azt megtudtuk, viszonylag gyakori, hogy az üldözött vagy éppen elkapott bűnözők megfenyegetik a nyomozókat. Ezek többségéről gyorsan kiderül, hogy komolytalan. Ám ritkán, de akad olyan, amit nagyon komolyan vesznek a hatóságok. Mint például legutóbb a kecskeméti fegyvercsempész-ügy kapcsán, amikor is az eljáró ügyészeket és két nyomozót kommandósok védtek. Állítólag a szabadlábon maradtak közül néhányan fel akarták térképezni lakóhelyüket, szokásaikat. Amikor ez kiderült, azonnal védelmet kaptak. Minderről sajtótájékoztatón is beszámolt Polt Péter legfőbb ügyész és Bene László országos rendőrfőkapitány.

Még 1994-ben egy politikai és nemzetközi hátterű robbantás-sorozat után szintén védelmi intézkedéseket kellett tenni az ügyben nyomozók érdekében. Tizenegy éve, nyáron egymás után felrobbantották a szegedi Szent Rókus-templom előtt a kukát, a Parlament XIX-es kapuját, majd a Mátyás-templom egyik kapuját. A pokolgép jugoszláv volt és akkor már tartott a Jugoszlávia felbomlása miatt kitört polgárháború.

Egy volt tábornok szerint nálunk a Jugoszláv Néphadseregnél használt pokolgépet robbantottak fel. Az ok egyértelműnek tűnt: figyelmeztetés a magyar kormánynak, ne támogassa Jugoszlávia felbomlását, és ne adjon fegyvereket a horvátoknak. -->

Ezek is érdekelhetik