Jó dolog egyre több futót látni a városban

Mindegy, milyen idő volt, tűző nap vagy csepergő eső, ők csak jöttek. Aztán idén tavasszal, egy hűvös reggelen én is csatlakoztam hozzájuk. S azóta is állom a sarat. Pedig olyan könnyű lett volna feladni, amikor fájni kezdett a térdem a váratlan terheléstől, jött is a tíz nap pihenő. Később a boka makacsolta meg magát, újabb két hét szünet.

De aztán egyenesbe jöttek a dolgok. Ma is rovom reggelente a kilométereket, az sem érdekel, hogy már sötétben, hidegben, néha ködben. Ilyenkor teljesen más arcát mutatja a lakóhelyünk, a csendes szolnoki városrész, Szandaszőlős.

A hajnal első fényei megcsillannak a Holt-Tisza felszínén, s mire a sportreptérhez érek, már különös fényben ragyog az ég. S ezt a percről percre bekövetkező változást senki sem láthatja, csak aki folyamatában, mondjuk, futás közben figyeli.

S ők szerencsére egyre többen vannak a megyeszékhelyen. Ott kocognak a Tisza- és a Zagyva-parton, a Hild és a Kossuth téren, s a különböző városrészekben. Teszik ezt magukért, a családjukért, a minél jobb fizikai és szellemi állapotukért.

S közben egy igazán különleges közösséget is alkotnak, mi is oly sokakkal intünk már egymásnak futás közben, amikor reggelente találkozunk. Egy város egészsége ilyen dolgokon is múlik.

Legyünk hát minél többen, akik így és ezért üdvözöljük egymást!

Molnár G. Attila