Mit tud a tsz portása a virágládák keresztanyjáról?

Örményes egy takaros kis falu. A falukép áprilisban tovább szépült, hiszen kikerültek a kor igényeinek megfelelő utca- és intézménynév jelző táblák. Ezek azonban nemcsak táblaként, hanem virágtartóként is szolgálnak.

Mivel már itt a jó idő, a korábban a polgármesteri hivatalban nevelgetett virágokat úgy gondolták, hogy kitelepítik a szabadba, ezzel is javítva a
faluképet. Pünkösdöt megelőző pénteken a ládák ki is kerültek a helyükre, ám reggelre ismeretlenek el is tüntették azokat. Mindezt úgy, hogy nem rongáltak, pedig egy piciny zárszerkezet is nehezítette a ládák mozgatását.

Mondani sem kell óriási felháborodás kerekedett az ügyből, mivel a helyiek teljes mértékben magukénak érezték az egész virágosítási kezdeményezést. Sokan megkeresték az önkormányzatot és különböző megoldási lehetőségeket kínáltak a problémára. Végül egy érdekes verzió született.

Olyan emberek vállaltak gesztorságot a virágosládákért, akik azok közvetlen közelében — szemben vele, vagy mellette — laknak. A „helyi védelem” gyakorlatilag annyit jelent, mihelyt besötétedik a ládákat beviszik a lakásukba, hajnalban pedig ismét kihelyezik azokat az utcára. Ennek fényében csütörtök délután újra egy virágba öltöztetett falu fogadta az erre járókat.

— Különböző technikákkal próbáljuk meg elejét venni, hogy ez az eset megismétlődhessen — mondta el Török Csaba polgármester. — Például jelölésekkel láttuk el a virágosládákat, hogy ha illetéktelenek szeretnék elvinni a növényeket, azt nem tudják értékesíteni, mivel mindre rá van írva az utcanév, illetve hogy az örményesi önkormányzat tulajdona.
A Dózsa György utcában sokan a péntek délelőttöt választották fűnyírásra. A fürkésző szemek már messziről kiszúrták és követték a közeledő idegen autót, amelyben ültünk. Mint később kiderült ez nem a véletlen műve volt. A helyiek ugyanis, ha ismeretleneket látnak jobban figyelnek, nehogy úgy járjanak, mint a múltkori virágosításkor.

Elsőnek a 76 éves Fehér Mihály háza előtti álltunk meg, s a virágosládák után érdeklődtünk.
— Éjfél után vihették el a ládákat az ismeretlenek— mondja. — Állítólag a TSZ portása látott egy gyanús kék Suzukit, ám nem bírta felírni a rendszámát. Azt is hallani a faluban, hogy másnap hasonló virágokat árultak a túrkevei piacon. Szerencsére mégsem maradtunk virágok nélkül. Esténként vagy én vagy a fiam be szoktuk vinni a lakásba a ládát. Reggel korán kelek, megyek etetni a jószágokat. Olyan fél hat körül kiteszem a ládát, világosban hátha nem lopják el. Bár ki tudja.

A virágládákkal kapcsolatban ki más lehetne illetékesebb, mint aki gondozgatta azokat, a polgármesteri hivatal mindenese, Kiss Erzsébet.
— A tizenháromból két láda „mozgatását” vállaltam. Ez adta magát, hiszen az ellopott növényeket én locsoltam, ápolgattam a hivatalban — árulta el Erzsébet. — Most például a szomszédnőmet kértem meg, hogy ideiglenesen legyen pót-keresztanyja a virágoknak, mivel nem leszek itthon.

Az első kitelepítéskor úgy volt, hogy a ládák egyik felét én, a maradékot pedig a kolléganőm locsolja majd. Már az első öntözés elmaradt, mert valaki elvitte az egészet. Pedig korábban már az önkormányzat elé próbaként kitettünk pár ládát, de érdekes, hogy megvárták, míg mind kikerül és úgy lopták el.

Akik a szép virágokra utaznak

Tiszapüspökiben is virágra utaztak azok az ismeretlenek, akik a helyi ovisok által kiültetett palántákat tüntették el. Bár a megyeszékhelyről kaptak utánpótlást, ám ezeket a virágokat nem ültették ki, mert azóta is szenvedélyesen gyűjtik egyesek a növényeiket. Jelenleg szemétfák állnak az ágyásokban, azaz karókra felkötözött hulladékkal próbálnak meg tüntetni a tolvajakciók ellen.

Németh Gergő -->