Indul a szolnoki bakterház...

A regényben Bendegúzt szolgálónak adják egy „bakter” családjához. Sorsán keresztül megismerhetjük egy „bakterház” mindennapi életét.
Nem igazán szakszerű az elnevezés, hiszen a vasút mentén elhelyezkedő épületeket, a vasúti őrházakat nevezte el a népnyelv „bakterházaknak”. Az őrhelyek fő feladata a vaspálya ellenőrzése, a zavarmentes üzemeltetés biztosítása volt. A jelentősebb műtárgyakat (például alagutak, hidak) is őrházak vigyázták. Mégis a köztudatban úgy terjedt el, hogy a bakter csak a közúti kereszteződéseknél elhelyezett sorompót kezelte: a vonatok közeledésekor leeresztette, majd az elhaladásuk után ismét felkurblizta azt. A szerelvény biztonságos áthaladásáról értesítette a következő őrhelyet, vagy állomást. Ezért fix fizetést és egyenruhát kapott, szolgálati lakás és nyugdíjjogosultság járt neki.

A bakter ugyanis az őrházban lakott családjával. A vasút baromfiólat, kenyérsütő kemencét, jégvermet, a vízvételezésre kutat építtetett az őrházhoz. A vasúti őr művelte meg a szolgálati helyhez tartozó földet vagy kertet. A bakter a kijelölt szakaszon lekaszálta a füvet, és az állataival etette meg. A vasút által kaszálásra bérbe adott töltésoldalak állapotát ellenőrizte. Kezdetben a bakter lakása és a szolgálati hely egy fedél alatt volt, a szoba-konyhás lakás mellett helyezkedett el a külön szolgálati iroda. Egy idő után azonban kettéválasztották őket. Egy kis lakóház, mellette pedig még kisebb szolgálati bódé jelentette a munkahelyet.

Az első világháború előtti Magyarországon legalább tízezer őrház épült. Minden vasúttársaság másként építette a „bakterházát”. A Tiszavidéki Vasúttársaság szabványtervei között már az 1850-es években megjelentek az őrházak típustervei is. Tőlünk nyugatra a német vasutaknál és délre az olaszoknál emeletes őrházakat építettek, ahol a földszinten őrszobák és raktárak helyezkedtek el, az emeleten volt a „bakternak” és családjának a lakása.
A 19. század végén azután hazánkban is megjelentek a „tornyoknak” nevezett váltóállító – őrházak. Innen a „bakter” jobban át tudta tekinteni a pályaszakaszt. A nagyobb állomásokon két ilyen torony is állt, a fontosabb vasúti csomópontokon pedig többet is lehetett látni. A hagyományos „bakterházak” megmaradtak, de jelentőségüket elvesztették az egyre modernebb, távolról is állítható biztosító berendezések elterjedése miatt.

A „bakter” szó jelentése a német „Wächter” (őr) szóból származik, ugyanis a hőskorban a vasútnál a hivatalos nyelv a német volt. Ha valakit érdekel a téma, Lovas Gyula: A bakterház. (Bp. 2003.) című könyvében bővebben olvashat erről.
Szolnokon két olyan őrházról is tudunk, amelynek története egészen különleges. Az egyik ma is áll! Igaz, eredeti funkcióját elvesztette, mert lakóházként és boltként funkcionál. A Szolnokról Debrecenbe vezető vasút a városban a Zagyva-hídig a mai nyomvonalat írta le, de innen a Bimbó úton haladt. Már ekkor elkészült az Alcsi részen az őrház, amely később állomás szerepét töltötte be. Valójában egy szolgálati részből és váróteremből állt. Ezt a térképek 25. sz. őrházként említik, de már 1894-ben az épület felett „Váróterem” felirattal találkozhatott az utazóközönség. A korabeli sajtó „állomássá avanzsérozott bakterháznak” említi. A megállóhely 1966. november 1-én szűnt meg, amikor megépítették a Wágner Gusztáv utca és a Vízügyi Múzeum közti egyenes vasútvonalat, a Bimbó utcán lévő pályát pedig felszedték.

[caption id="" align="aligncenter" width="600"] Az 1857-ben átadott vasútvonal, jobb oldalon, a 43-as számnál az őrház Fotó: MNL JNSZML
[/caption]

A másik „bakterháznak” már híre-hamva sincs! Csak a régi iratok tanúskodnak létezéséről. Ezt az épületet „Felhagyott – Őrháznak” említik. A mai Vízmű mögötti részen, a Botond u. és a Vízmű u. közötti területen állt. Az 1906-os évben a városnak szüksége volt a vízellátás biztosítására erre a földrészletre is. Ide, a Tisza partjára tervezték a vízművet, ezért a MÁV aradi üzletvezetőségétől 2 ezer 400 Koronáért megvették az egykori őrházat és a hozzá tartozó területet.
De hát hogyan került vasúti őrház ide, a folyó partjára? Úgy, hogy a vasútvonalat az egyik variáció szerint a Tisza – partján akarták elvezetni Debrecen felé. A vonalat pedig nemcsak Szolnoknál építették, hanem legalább négy helyen egyszerre fogtak hozzá. Az egyik szakasznál Szajoltól Szolnokig el is kezdték vezetni a sínpárt, még őrházról is gondoskodtak. Az építkezés ideje alatt született döntés arról, hogy a vasút északról kerüli el a várost. Így aztán szó szerint felhagytak a sínek további lefektetésével, az elkészült „bakterház” pedig soha nem látta el azt a feladatot, amiért létrehozták...