Kirekesztettnek érzik magukat a síneken túl élő helyiek

– Nagyon kiesünk itt a város életéből, szinte mintha nem is Újszászhoz tartoznánk – vetették fel már többen is az ott élők közül. Egy asszony az állomásra érkezve most is kifejtette:

– Bármit intézni szeretnénk, be kell biciklizni a központba, a „belvárosba”. Vagy a vonattal bemenni Szolnokra, de én még az állomástól is messze lakom, gyalogolhatok. Nincs ám itt autója mindenkinek, és sokan már nyugdíjasok.

A sorompón átkelve, ránézésre semmi sem árulkodik arról, hogy ez egy „elszakított”, magára hagyott terület lenne. Falusias hangulat, rendezett környék fogad, a porták előtt sem veti fel az utcát a gaz. A bal oldali rész az úgynevezett Lovastelep, itt él férjével Soós Jánosné, Margó.

– A mi helyzetünk annyiból jó, hogy hozzánk közel van a vasúti átjáró, de bárhová szeretnénk menni, negyedórával hamarabb el kell indulni otthonról, mert biztos, hogy sorompót kapunk – mutat rá az egyik problémára Margó.

– A mi oldalunkon van zebra, de a vasúton túl nincs gyalogátkelőhely, ott szerintem bale­setveszélyes a közlekedés. Mikor elmennek a vonatok és felemelik a sorompót, még percekig ott kell álldogálni, míg elhalad a forgalom és át tudunk menni a túloldalra.

– Nemrégiben ott gázoltak halálra egy EL-GO kocsival épp befelé tartó 83 éves, egyébként nagyon figyelmes, precíz nénit, a férjem unokatestvére volt – idézte fel a tragikus esetet.

– De be kell járnunk a központba, mivel itt nem tudunk rendesen bevásárolni sem, csak két kis bolt van a legalapvetőbb élelmiszerekkel, de azon kívül semmi. Nincs orvosi rendelő, gyógyszertár, még bankautomata sem, pedig az itt élők elöregedtek és már mindenki folyószámlára kapja a nyugdíjat.

– Ha pénzt akarunk felvenni, azt is csak a központban tehetjük, vagy Szolnokon. Megígérték valamikor, hogy lesz itt gyógyszertár. De aztán mégsem lett patika az itt működő Kastélyotthonban.

– Nekünk kell az utcánkban a közterületet is rendben tartani – folytatta.

– Nem csak közvetlenül a házunk előtti részt, míg a központban rendszeresen a közmunkások vágják a füvet. Itt meg, ahol zömében idős, beteg emberek laknak, nincs segítségünk. De meg lehet nézni, nincsenek elhanyagolva az utcák.

– Gyerekkorom óta élek itt, ismerem, hogyan fejlődött ez a rész – kapcsolódott be a férj, Soós János.

– Annak idején a gázt, vizet, villanyt, járdát, de a közutat is mi fizettük meg és mi csináltuk. Mi ástuk ki a gödröt a villanykarónak, víz-, majd a gázvezetéknek, mi csináltuk társadalmi munkában a betonjárdát is. Kaphatnánk végre egy kis támogatást is!

A városrész másik, úgynevezett nagykerti oldalán a sínektől jóval messzebb lakik a Földi házaspár. Béla bácsi 78 éves, felesége, Marika néni is most töltötte a 76-ot. Mindkettejük egészsége hagy már kívánnivalót maga után, bár ez a portájukon vagy a házuk előtti utcarészen nem látszik meg.

– A kisboltok is messze esnek innen, én úgy háromnaponta veszem a hátizsákot és bejárok a központba bevásárolni. A vasútnál van egy rossz felüljáró, de ha beáll két tehervonat és nem tudunk a sínen átkelni, akkor kénytelenek vagyunk azt használni.

– Régen volt egy nagyon klassz kis vegyesbolt is a Vasút utcában, az ellátott minket, de bezárt. Innen az orvosi rendelő is vagy három kilométerre van, gyalogolhatunk, vagy kerékpározhat, aki bír. Négy körzeti orvos van a városban, egyet igazán kiszervezhetnének ide.

– Ha lenne itt egy fiókgyógyszertár és orvosi ellátás, fele gondunk már megoldódna. Innen az összes diák bejár a központba, nekik van buszjáratuk, de csak iskolaidőben. Ilyenkor nyáron nincs buszunk sem – fejtette ki Béla bácsi.

Sokan emlegetik az egykor itt működő általános iskolát is. Ma már csak a központi épületben folyik tanítás. Mint mondják, téli reggeleken szívszorító látni, hogy mínuszokban húsz-harminc gyerek is várakozik a sorompónál, mert a szülők olyan szegények, hogy nem tudják megvenni a buszbérletet, így gyalogolhatnak kilométereket.

A szintén itt élő Gyüre Rozália­ bár kocsival könnyebben jön-megy, a gondokkal viszont sokszor őt keresik meg a környékbeliek, mondja.

– Úgy érezzük, elidegenítenek minket. Hiába élünk itt tisztességesen, becsületesen, dolgosan, kirekesztettnek érezzük magunkat – foglalta össze Soósné Margó.

Milyen segítségre számíthatnak?

Molnár Péter polgármester megkeresésünkre elmondta, hogy ismerik a kertvárosban élők problémáját, de gyógyszertárat például a jogszabályi előírások miatt nem tudnak kihelyezni, bár helyet tudtak ­volna biztosítani.

Buszjárat, ha ritkábban is, de van a nyári szünetben is.

Az Abonyi útnál hiányolták a járdát, azt szeretnék még az idén megcsinálni. Panaszolták azt is, hogy bár az artézi kút térkövezett, de az aszfalt és közte esős időben nagyon saras, ezt is igyekeznek megoldani.

Az SZKTT Zagyva menti Integrált Központjában pedig az idősek és betegek igénybe vehetik a házi segítségnyújtás szolgáltatást, ahol többek között a bevásárlásban, vízhordásban, de orvoshoz való eljutásban, recept kiváltásban is – ­hívta fel rá a figyelmet Farkas ­Józsefné igazgatónő.

Kovács Berta