A 78 éves bácsi, aki simán lefut egy Budapest-Bécs távot

Napi több tíz kilométert tesznek meg kocogva, bringázva, éjszakánként itt-ott, olcsó fogadókban pihenik ki aznapi fáradságukat.

A legtöbb nyugdíjas, túl a hetvenen, egyéb kímélő elfoglaltságot keres magának, minthogy napi 40-50 kilométert lefusson vagy lekerekezzen. Bozó Pál és kedvese, Erzsike nem érzik még magukat öregnek az efféle mutatványokhoz. Mint mondják:

„Nem idősek vagyunk mi, csupán szépkorúak!”.

– Kikapcsolódunk, edzünk – válaszolják arra az újságírói érdeklődésre, mit is keresnek, honnan hová vezet útjuk több napon keresztül a Tisza gátján. Tószeg előtt állítottuk meg az elnyűhetetlen párost. Izzadás és lihegés nélkül, mosolyogva feleltek kérdéseinkre.

– Több évtizede futunk és kerékpározunk, s közben észre sem vettük, hogy elszaladt az idő. Nem felettünk, hanem a világ felett – mondják.

Pali bácsi lábában közel háromszázezer kilométer van. Ennyi a futásteljesítménye, amit egy középkategóriás négykerekű is megirigyelhetne. Ezt ő tudja is, nagyon jól, hiszen autószerelő a szakmája.

No és mi van még Pali bácsi lábában? El sem hiszik!

Jobb lábában térdprotézis, törött bal bokája és combnyaktörése miatt pedig még 13 csavar is a futásra termett végtagokat szolgálja.

– Nem kezdtem korán, 13 éves koromtól futok. Csak évről évre egyre hosszabb távokat. Ma ezt már ultrafutásnak nevezik. Nagyon szeretem a hatnapos versenyeket. Ez az ultramaraton arról szól, hogy 144 óra alatt minél nagyobb távolságot fussál le.

– Idehaza a balatonfüredi a legismertebb ilyen esemény, amelyen már több alkalommal elindultam, s korosztályomban már győztes is lehettem. Füreden egy 900 méteres aszfaltozott körpályán futunk, máshol településről településre nyomjuk. Ezen a héten egy ilyen edzést teljesítünk.

– Hétfőn Tiszaújvárosról indultunk, megállóhelyeink Ároktő, Kisköre, Nagykörű, Tiszakécske, Mindszent, majd végül Szegedre érkezünk szombaton, olyan 320 kilométer megtétele után – magyarázza a legtöbbünk számára teljesíthetetlen teljesítményét.

Pali bácsi több távon, például 100 kilométeren tartja a korosztályos csúcsot, az ultrafutás 24 órás versenyében világranglista-harmadik, 48 órásban pedig a második helyén áll. Számos alkalommal teljesítette a Bécs–Budapest maratont, számtalanul a Budapest maratont, és sok-sok hosszú távú, illetve félmaratoni futás van a lábában.

No de miként segíti őt Erzsike?

– Én vagyok a vízhordólány, a nógatófiú, a masszőr, a szakács és a logisztikai menedzser, sok egyéb elfoglaltságom mellett – sorolja.

Viszont Erzsike sportolói teljesítménye egyáltalán nem marad el párjáétól. Hetven felett napi szinten lekerekezni félszáz kilométereket…?!

– Nem a távolság a hosszú és nem is a pedálozás a fájdalmas! Inkább tartok a rossz minőségű utaktól. Amíg Palinak a lába zsibbad el estére, addig nekem a sejehajom. Pedig remek bringám van, bírja a strapát, elégségesen rugózik is, talán a hátsó fertályommal van baj, ha ennyit panaszkodok – mesél nevetve.

Közösen választanak útvonalat

– Amíg Pali kipiheni a napi kocogást, addig én vacsorát főzök, s elkészítem a másnapi útravalót. Ha több napra vagyunk oda, akkor együtt kijelöljük az útvonalat, de én szervezem a szállást, és a mindennapi betevőről is gondoskodom – mondja Erzsike.

S ott helyben – ha már megállítottam őket néhány percre – felhívta az egyik legolcsóbb tiszakécskei fogadót, ahol estére, néhány órára letehetik majd a fejüket.

Búcsúzóul invitáltak volna futni. Ám jeleztem nekik, hogy még nem értem meg az ultramaratonra:

„Nem vagyok még túl a hetvenen…!”

Mészáros Géza