Páncélvonatok megyénkben – a Jászságban rejtegettek egy különlegességet

Emlékszem, mi, gyerekek kíváncsian tódultunk a sínek felé! Meg akartuk nézni a különös vonatot, amely nem volt egyéb, mint az 1919-es Tanácsköztársaság idején használt egyik páncélvonat hű mása.

Ezt az ötvenedik évfordulóra építették újjá, és rendületlenül járta az országot. Lövegkocsi, mozdony, géppuskás kocsi, légvédelmi géppuskás pőrekocsi, két lövészkocsi – ebből állt a szerelvény; a látogatóknak pedig megengedték, hogy a rekonstruált szerelvényre felszálljanak és megtekintsék.

A páncélvonatot országjáró körútja végeztével azután Zánkán „parkolópályára” állították. Akkor láttam először páncélokkal és fegyverekkel felszerelt vasúti járműveket, látványuk azonban további meghatározó élményt jelentett. A vasút megjelenése az egész világon átalakította a szárazföldi közlekedést, de a hadászatot is.

A katonai vezetők hamar felfedezték a vasútban rejlő gyors szállítási lehetőséget. Azt is, hogy ágyúkkal és puskákkal felfegyverezve, na meg páncéllal ellátva a szerelvényekről beavatkozhatnak a csatákba. A páncélvonatok az amerikai polgárháborúban, később a britek oldalán, az afrikai kontinensen vívott búr háborúban tűntek fel először.

Az első világháború idején a páncélvonatok valóságos reneszánszukat élték. Az Osztrák–Magyar Monarchia közös hadseregének tizenkét páncélvonata mint valami száguldó erőd járta a síneket. Többféle típust is rendszeresítettek.

A szerelvények mozgékonyságát általában az 1885-ben forgalomba állított MÁV 377 ­sorozatú három kapcsolt tengelyű kiváló menettulajdonságokkal rendelkező mozdony biztosította. A páncélvonat elején egy pőrekocsi futott, mely a sínek aláaknázása esetén felrobbant megmentve ezzel a vonatot és személyzetét.

Ezután következett az ágyúkkal felszerelt vagon, majd a géppuskás kocsi, a mozdony, ismét egy géppuskás kocsi, végül egy páncélozott kocsi.

Foglalkozzunk azonban egy kevésbé ismert páncél­vonattal, azzal, melyet a vasúttörténeti munkák 10. számú páncélvonatnak említenek, és hosszú ideig állomásozott – pontosabban szólva –, rejtőzködött a „Jászság fővárosa” pályaudvarán.

A 10. számú páncélvonatot 1919 augusztusában a kaposvári állomáson kaparintotta meg Prónay Pál, a fehér terror egyik vezetője. Parancsnokának egy fiatal főhadnagyot nevezett ki, aki élenjárt a Prónay-­század szadista cselekményeiben.

A páncélvonat személyi állománya ekkor három tisztből, két altisztből és negyvenfőnyi legénységből tevődött össze, fegyverzetét két ágyú és tizenegy géppuska alkotta. Később azonban a löveges kocsikat kivonták, így könnyű géppuskás páncélvonattá alakult. 1919 novemberében a páncélvonat Ceglédre, majd egy hónap múlva a fővárosba érkezett.

1920-ban átnevezték, és X. sz. ­katonai őrvonat megnevezéssel Jászberény állomáson rejtették el. A jászsági városon kívül több őrvonatot is tárolóvágányra helyeztek Nyíregyháza,­ Miskolc, Békéscsaba,­ Cegléd, Székesfehérvár, ­Kaposvár és Nagykanizsa állomásain. Mindez az országot járó és kutakodó antant vizsgálóbizottság megtévesztését szolgálta.

A páncélvonatot 1929-ben azután leszerelték. A vonat 377,403 pályaszámú mozdonyának azonban még volt egy érdekes utóélete. A mozdony ugyanis még részt vett a második világháború harcaiban is, ekkor a 101. ­számú páncélvonatot továbbította.

A Balaton­ északi részén lezajlott csaták végeztével Nagykanizsára ment, ahol a ­Vörös Hadsereg kezébe került. A szovjetek mint hadizsákmányt kivitték valahová Lvov környékére. A vonatot azonban nem kezelték műszaki emlékként, ezért 1951 augusztusában a Szovjetunió Közlekedési Minisztériuma leselejtezte.

A páncélvonatokról először Lovas Gyula tollából jelent meg tanulmány a Vasúthistória Évkönyv 1989. évi kiadásában. Ezt követte Villányi­ György: Magyar páncélvonatok című írása.

A múlt évben pedig megjelent Rónaföldi Zoltán: Páncélvonataink című összefoglaló munkája, mely interneten is elérhető. Cikkünk a felsorolt tanulmányok felhasználásával készült.

Szikszai Mihály főlevéltáros