Megnyertnek tűnő mérkőzést veszített el a Tiszaföldvár, a végét elbaltázták

Bár egy edzőmérkőzésből messzemenő következtetéseket nem lehet levonni, azért az mégiscsak erős, hogy néhány héttel ezelőtt a Földvár ugyancsak ­Falván 7–3-ra tudott nyerni.

Akkor a vendégek a legerősebb összeállításukban léphettek pályára, most viszont három alapemberüket – Aszódi­ ­Zoltánt, Göblyös Jánost és Polgár ­Dávidot – nélkülözniük kellett. Ettől függetlenül nem voltak létszámbeli gondjaik, sőt, az új igazolásaik egytől egyig lehetőséghez jutottak.

A legnagyobb figyelmet Hadad ­Hychem kapta, aki sok éven át a falvaiak keretét erősítette, most tehát korábbi csapata ellen bizonyíthatott. A kezdés előtt a túloldalon Ruskó Zsoltot éltette a publikum, a Rákóczi játékos-edzője ugyanis szombaton ünnepelte 44. születésnapját.

Ezzel a legénység legidősebb tagjává érett, ugyanis kor- és klubtársai – Kácser István, Nász Norbert és Szoboszlai Imre – a nyáron végleg szögre akasztották a stoplist.

Ahogyan arra számítani lehetett, a Földvár már a mérkőzés elején nyomás alá helyezte ellenfelét, gyakorlatilag a félpályánál megakasztotta a házigazdák támadásait, és villámgyors kontratámadásokat vezetett.

Görcsi Norbertre egyszerűen nem volt ellenszerük a falvai bekkeknek, a támadó hol középen, hol valamelyik szélen tűnt fel, és bizony sokszor csak szabálytalanul sikerült őt megállítaniuk.

A 30. percben pedig teljesen lemaradtak róla, ám ebben az akcióban rá „csak” a befejezőember szerepkör hárult, a feladat oroszlánrészét ugyanis a társak elvégezték.

Előbb Burján Zoltán egy remekbe szabott labdával megkínálta ­Hadad Hychemet, aki így rögvest ziccerbe került, ám ő önzetlenül továbbpasszolt Görcsihez, aki tíz méterről az üres kapuba guríthatott, 0–1. Mindeközben a hazaiaktól egy-egy erőtlen kísérletre futotta csak.

A térfélcserét követően hamar megduplázta előnyét a Földvár, ezúttal Törtei János ugratta ki Görcsit, aki nagyszerű érzékkel elfektette a kapujából kijövő Nagy Kristófot, a többit pedig sejthetik, lazán betessékelte a játékszert a háló közepébe, 0–2.

Ezután, ha száznyolcvan fokos fordulatot nem is, de jócskán megváltozott a játék képe. A ­Rákóczifalva elkezdte többet birtokolni a labdát, és egyre veszélyesebb akciókat dolgozott ki, míg a vendégjátékosok koncent­rációja kezdett alábbhagyni, és a szerencse is elpártolni tőlük.

A 77. minutumban a ­Ruskó helyére csereként beálló ­Mihályi Máté kapott jóütemű passzt Nyitrai Zsolttól, a támadó jó tizenhatról eleresztett lapos lövése pedig Huszár József kezei és lábai között utat talált magának a hálóba, 1–2.

És ez még mind semmi, hiszen a hosszabbításban az egyenlítés is összejött a hazaiaknak: Szakali Tibor óriási bedobása a tizenhatoson belül landolt, a bogyó fejről fejre vándorolt és végül Ladányi Tibor ért bele rosszul, így mintegy negyedóra alatt szertefoszlott a földváriak győztes szezonkezdésről szőtt álma, 2–2.

RÁKÓCZIFALVA – TISZAFÖLDVÁR: 2–2 (0–1)

Rákóczifalva, 100 néző. ­Vezette: Fekete Tibor (Halgat János, Jancsó József).

Rákóczifalva: Nagy K. – Szécsi, Szeberényi, KISS ZS., Kácser T. – Tálas (Győr – a szünetben), SZAKALI, Nagy N., Trecskó (Halicsku, 93.), Nyitrai – Ruskó (Mihályi, 55.). Edző: Ruskó Zsolt.

Tiszaföldvár: Huszár – Varga A. (Uti, 68.), Hegedűs F., Ladányi, Járóka (Kósa, 62.) – Farkas M. (Sléder – a szünetben), Törtei, Burján, Pápai – Hadad H. (Molnár B., 58.) – Görcsi (Vereb J., 74.). Edző: Földi Tibor.

Gólszerzők: Mihályi (77.), Ladányi (91. – öngól), ill. ­Görcsi 2 (30., 49.).

Így értékelték a mesterek a látottakat a lefújás után

Ruskó Zsolt: – Nagyon fiatal csapatunk van, és rengeteg munka áll még előttünk. Az utolsó húsz percben viszont felnőttünk a feladathoz, és az ez idő alatt mutatott játékunknak köszönhetjük az egy pontot. Ami azok után különösen nagy szó, hogy jóideig képtelenek voltunk lépést tartani a földváriak gyors embereivel.

Földi Tibor: – Gyakorlatilag egy megnyert mérkőzést szórakoztunk el az utolsó negyedórában. Próbáltam cserékkel frissíteni a csapaton, de sajnos azt kell mondanom, hogy a többségük érdemben semmit sem tudott hozzátenni a mérkőzéshez. Azt hiszem, néhányukkal el kell beszélgetnem a folytatást illetően. Csalódott vagyok.

Hadad Hychem, a földváriak támadója: – Mondanom sem kell, furcsa érzés volt a korábbi csapattársak ellen játszani, viszont amikor felmentem a pályára, csakis egy dolog érdekelt: a győzelem. Ezért igyekeztem is a lehető legtöbbet kihozni magamból, adtam egy gólpasszt, de ez sem vigasztal, mert döntetlen lett a vége.

 Pabar Gyula