Számvetés

Még szól a Jingle bells és messziről még hallatszik a mennyből az angyal. Maradt még néhány szál csillagszóró és a gyertyák sem égtek még csonkig. A naptárban már átlapoztuk, de azért még mindig körül leng minket a karácsony hangulata. Na meg az ünnepi ízek, illatok, mert abban biztos vagyok, hogy nincs olyan család, ahol teljesen kiürült a töltött káposztát rejtő méretes fazék, és a kamrák rejtekén is lehet még találni egy-két bejglivéget, de legalább néhány morzsát.

Gyorsan elszaladt ez a néhány nap, legtöbben valószínűleg így érezzük. Most, hogy kezdtünk belejönni, jó lenne még társasozni a gyerekekkel, összebújni a kedvessel és koccintások közepette jókat beszélgetni a rokonokkal, barátokkal. Mostanra az is kiderült, hogy kicsi lett, nem tetszik a színe, a nagymamától is ugyanazt kaptam, ugyanakkor már az ezek miatt borzongó kedélyek is lenyugodtak. Most már kifújhatjuk a 24-én beszívott nagy levegőt, hogy rendben lezajlott az ünnep, mindenki boldog és elégedett.

Még ha nem is igaz minden szavam, akkor is hiszem, hogy legtöbbünkben csöppnyi nyugodtság lett úrrá. Ismét végére érünk egy esztendőnek. Itt az ideje számot vetni. Ha jó és sikeres volt, akkor jogos a taps, ha esetleg nehezebb és komorabb, mint amire tavaly számítottunk, csendesebben kell elfogadnunk, amit nekünk szántak ott fenn. A lényeg, hogy legyünk békében a mosttal és legfőképpen önmagunkkal. S akkor elégedetten zárhatjuk a múló esztendőt és reményekkel telve várhatjuk az újat.