A miklósi bűnözést a nyomor termeli ki, de a keleti csoport reményt ad a helyieknek

A köztudatban élő sztereotípiával ellentétben nagyon sokan járnak dolgozni innen, hétköznap szinte senki nem volt otthon.

Az itt élő családoknak ugyanúgy gondot okoznak azok a renitensek, akik – bár lehetőségük lenne rá – mégsem tisztességes módon keresik a kenyerüket, hanem vagy segélyre várnak, vagy a könnyebbik utat választják.

A szürke, sivár környezetben ugyanis jócskán akad vevő a színes lebegést, a kilátástalanságból pillanatnyi menekülést ígérő olcsó drogokra, ezt használják ki a dílerek. Ezért is nehéz a rendfenntartók szerepe az ilyen helyeken.

A szegények lakta területeken sokszor szélmalomharcnak tűnik a küzdelem a bűnözés ellen, amit legkönnyebben a nyomor termel ki.

Mégis vannak olyan önkéntesek, akik megpróbálják, pedig nem lenne nekik kötelező. A városi polgárőrség által létrehozott keleti csoport is ilyen.

Tizenkét ember vigyázza a rendet ott, ahol a legnagyobb a baj. Tizenkét olyan polgárőr, akik alaposan ismerik ezt a világot. Mert talán ők megértik. És az ott élők ezt érzik.

A keleti csoport tagjai egy kis reményt és megnyugvást hoztak az ott élő tisztességes családoknak, bár ők a bűnözést nem tudják felszámolni, nincs rá tényleges eszközük. Ez ugyanis az intézkedési joggal felruházott rendőrség feladata lenne.

Kérdés, sikerül-e valaha.

Molnár-Révész Erika