A második

Fasza gyerek ez a Charles Simonyi a maga ötvenkilenc esztendejével: erős tréning után, szkafandert öltve, nekivágott az űrnek. No nem csak ezért emelhetünk kalapot előtte, hanem eddigi munkásságáért is, amivel eleve öregbítette a magyarok jó hírét. Egyébként a szoftverfejlesztésben nagyon büfé, oly annyira, hogy többek között a Microsoftnál jeleskedett, majd egyik üzlettársával megalapította az Interntional Software Companyt. Jelenleg a 374. leggazdagabb amerikai, így nem okozott neki különösebb gondot, hogy leperkálja a zsozsót a kis űrtúrára.

rakoncátlanul, fejjel lefelé adott interjút, melyben többek között kifejtette, büszke magyarságára, és arra, ha sikeres magyarokról adnak számot a világban

Tehát már odafenn, az űrállomáson lebeg a mi amerikás Simonyink, ráadásul rakoncátlanul, fejjel lefelé adott interjút, melyben többek között kifejtette, büszke magyarságára, és arra, ha sikeres magyarokról adnak számot a világban. Szuvenírt is vitt magával: gyermekrajzokat és egy magyar trikolórt. Árpádsávosról nem esett szó.
Nem nehéz megszámlálni hányadik magyar ő, hiszen előtte huszonöt évvel Farkas Bertalant ünnepelhettük örömmámorban, mintegy vezényszóra, (pedig ment az karmesteri pálca nélkül is), mint első magyar űrhajóst. Igaz, a közelmúltban a bőrszerkós Anettka is megnyalinthatta igencsak alulról az űr popóját, de ez mégsem az igazi. No meg Anettka inkább hírhedt mint híres, nem dagadt hát a keblem az újság hallatán, igaz, az övé sem. Eredendően.
Azért érdekes, hogy eleddig mindig az oroszok toltak alánk trambulint az ugráshoz, hiszen Farkas Berci is közöttük tanyázott, gonoszkodók szerint azért volt piros mindkét keze, mert a ruszkik állandóan rávertek, hogy ne nyúljon semmihez. Persze ez nem igaz, hiszen ő is tudományos kísérleteket végzett. Hogy miket, inkább nem sorolom, mert valószínű, előbb homályosodna el a tekintetem, mint a nyájas olvasónak. Aminthogy Simonyi sem henye turistaként nézelődik naivan: szabályos kutatóprogramon dolgozik, mellesleg a magyar rádióamatőrök rohamát is vitézül állta. De mindez semmi: ha netán elromlana az űrbudi, még azt is megreparálná.
Tudja fene, én már erre is büszke vagyok. Tán azért, mert én még vécésnéni sem leszek ott soha...