Még egy kis nyár

Élményekkel teletűzdelt néhány napon vagyunk túl a családdal. A megérdemelt szabadságot a Balaton partján töltöttük és bár az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, azért sikerült szinte minden nap belelógatni a lábunkat a magyar tengerbe. Lassan azért a lelkem még ott pihenő darabjai is visszatérnek a szürke hétköznapokba és csak a kezemen megkopott karszalag emlékeztet a frissítő hullámokra, az árnyékos padon olvasással töltött időre, a vízibiciklizésre vagy éppen az éjszakába nyúló koncertekre. 

A vízparton merengést viszont már-már arcul csapja a tudat, hogy augusztus dereka van. Augusztus… Leírnám még néhányszor, hogy valóban elhiggyem, de talán még az is fölösleges lenne. Pedig még oly sok ötletem lenne a nyárra, de a hetek és még a hétvégék is vészesen fogynak. A nagy áruházakban pedig már a belépéskor szemben találom magam a tanszerekkel. Az ajtón kopogtat az iskolakezdés. 

Sajnos kénytelen vagyok foglalkozni a beszerzésükkel, a lista már készen áll. A kosárba számos füzet és megszámlálhatatlan ceruza kerülne, ha rávenném magam a bevásárlásra. De mindez még várat magára, remélve, hogy így még tovább húzható a nyár. Persze az eszemmel tudom, hogy a végtelenségig nem lehet odázni a tennivalókat.

Sőt, egyszer csak érkezik az értesítés az iskolától, hogy lehet menni a könyvekért és akkor jöhet az éjszakába nyúló csomagolás, matricázás és feliratozás. De addig még… addig még egy kicsit élvezem a nyarat és hagyom, hogy az emlékek visszarántsanak a Balaton partra.