Üvegbe zárt nyár

Kánikula van, a belváros betontengerében szinte fullasztó a hőség. Miközben azon merengek, hogy legszívesebben a szolnoki szabadstrand hűsítő vizében tölteném ezeket az órákat, csak ülök a számítógép előtt, és dolgozom. Vagyunk ezzel így egy páran, ahogy azzal is, hogy bezzeg, amikor nyaralni voltunk, alig volt húsz fok. Számos gondolat megfogalmazódik a fejemben, ahogy a homlokomon már-már gyöngyözik az izzadtság. De hát voltaképpen nyár van, most van itt a forróság ideje! Beletörődve a megváltoztathatatlanba csak tovább írom ezeket a sorokat. De alig ütök le néhány billentyűt, a figyelmem ismét elkalandozik. Most éppen a gombócos fagylaltok világában ragadok pár pillanatra. Az idei kedvenc kétségtelenül a mangós-banános citrom sorbet volt, de még így sem taszította le a trónról a tavalyi mangós-kókuszos fehércsokit. Ahogy a sorrenden gondolkodom, még az is eszembe jut, hogy talán elszaladhatnék a közeli fagyizóba, hogy felfedezzem a kínálatot...

Biztos más is így van ezzel a hét elején, a nagy melegben: ha munkakedvet lehetne vásárolni a boltban, befizetne rá. Persze azért túlzásba nem vinném, nehogy a végén a spejz polcán ragadjon, és tönkremenjen. Bár lehet, jól megférne a nyári meleggel, amit legszívesebben befőttesüvegbe gyűjtenénk, hogy a hideg, téli napokon is élvezhessük azt.

Komolyabbra fordítva a szót: érdemes kiélvezni a következő napokat! Ha pedig tehetik, frissítsék magukat hideg vízzel, vagy valamilyen hűsítő finomsággal – úgy még a munkaidő is jobban telik...