Akadályok

A közösség összefogásában hatalmas erő rejlik, erre szinte nap, mint nap láthatunk példákat. Sajnos negatívat is bőven, de ellensúlyként mindig megjelennek a pozitív történések.

Egy nemes cél képes rávilágítani arra, ami közös bennünk, ez a felismerés pedig változásokat, gyógyulásokat, csodákat eredményezhet.

Az egyén szintjén legalább annyira, mint egyesületek, csoportok esetében. Ám az összefogás nem mindig másért, másokért történik. Előfordul, hogy maga a közösség kezd „öngyógyításba” és igyekszik orvosolni a problémáit. Ilyen különleges történet a szolnoki Mandula utcában élőké is, akik közösen szervezték az ivóvíz- és szennyvízhálózat kiépítését a lakóhelyükön. A „huszonegymillió forintos megoldást” szintén együtt gyűjtötték össze, a részletekről cikkünkben olvashatnak.

Az eset megdöbbentő és elgondolkodtató egyszerre. Bizonyosan nem volt könnyű feladat, amelyre a lakók vállalkoztak, a közös cél mégis képes volt életben tartani az ügyet és elvinni a megvalósulásig.

Az jut eszembe a történet kapcsán, hogy milyen jó is az, amikor ennyire egyformán tudnak gondolkodni az emberek. Hiszen ekkora összeg előteremtése csak úgy lehetséges, ha mindenki a „hogyan sikerülhet” irányra fókuszál. Az anyagi kérdések érzékeny, ingoványos területek, könnyű elsüllyedni bennük és akkor az ügy is odaveszhet.

Mi a családommal társasházban élünk, ez teljesen másfajta alkalmazkodást kíván meg az egyénektől. Egy-egy felújítást, változást érintő kérdésben máshogyan tudunk egyezségre jutni és nem biztos, hogy mindig elsőre sikerül. Vagy másodjára. Vagy sokadjára. Azonban minden helyzet tanít valamire.

A fenti történet véleményem szerint arra, hogy a leküzdhetetlennek tűnő akadályok is ledönthetők. Bár tény, hogy néha kissé túl sokba kerülnek.