Adj egy percet

Önkénteskedni több mint fantasztikus. Hiszen más „szabadidős tevékenységgel” szemben, mint a sport vagy bármilyen hobbi, még másoknak is adhatunk. Előrevihetjük a világot magát, tehetünk bajbajutottakért, segíthetünk rászorulóknak, jobbá tehetjük valaki életét úgy, hogy közben mi is örömünket leljük benne. Mindenki jól jár, csak győztesek lesznek egy kellemesen fárasztó nap végén. 

Az önkénteseknek hobbijuk is az, amit végeznek. Így nem csoda, hogy egy nonprofit szervezet vagy civil csoport hozzá­értőkből áll, szívvel, szeretettel és szakmai tudással cselekszenek, gondoljunk csak az életünket mentő önkéntes tűzoltókra vagy a bolygót óvó természetvédőkre, de még a ránk vigyázó polgárőrök is szabadidejükben végzik munkájukat. 

Mindezt ingyen, fizetség nélkül. Olyat tesznek, amit mások pénzért csinálnak. Sőt, még pénzért sem tennének meg. Mert szeretik. Mert fontosnak érzik. Mert más nem csinálná meg, pláne nem ingyen. 

Jó nekik, gondolhatja az, aki úgy véli, neki erre nincs ideje. De tudják ők is: mindenki arra szán időt, ami neki fontos, mert a nap mindenkinek 24 órából áll. Az ő idejükbe belefér, mert így döntöttek. Míg mi tévézünk, pihenünk, vagy pénz, siker után loholunk, ők azért „loholnak”, hogy a mi életünket tegyék jobbá. Ingyen. A saját pihenési, szórakozási idejükből lecsípve. 

Adj egy percet az életedből – énekelte az LGT. Az önkéntesek adnak. Sokkal többet is. Le a kalappal előttük! 
Hősök vagytok, előrelökitek a világ szuvas, csikorgó kerekű szekerét.