Pénzt vagy életet

Galó Tomi útra kel! Dubaiba repül szüleivel, mert ott kaphatja meg azt a kezelést, amellyel meggyógyulhat. Rengeteg pénz kellett hozzá, százmilliók. És a szülei összeszedték. Sajátjukból, gyűjtéssel, segítőkkel. Megcsinálták. 

Ha nem ilyen konok, ellentmondást nem tűrően eltökélt a két szülő, ha nem hitt volna a megvalósíthatatlan megvalósíthatóságában, akkor nem lenne pénz. És nem lenne élet. Otthon ülnének reménytelenül, és várnák a bekövetkezőt. Nincs erőm leírni, hogy mit. Tudják ők is, önök is. De most minden rendben, Tomi élete legnagyobb útjára indul, az életért. 

Nemrég olvashattak hírportálunkon egy másik kisemberről is, akinek most a tószegi kerékpárgyár kollektívája gyűjtött. Hasonló a helyzet, itt is kezelésre, gyógyulásra kell a pénz. Rengeteg. Elképzelhetetlenül rengeteg. 

És hányan lehetnek még. Hány család nézi ma is félelemmel vegyes szeretettel beteg gyermekét, mert tudja: százezrek, százmilliók kellenének a gyógyulásához. Hogy élhessen. És esélyük sincs megszerezni a pénzt, el se kezdik gyűjteni. A többi néma csend. 

Nem jól van ez így. Mert mi meg annyi fölösleges dologra költünk. Olyanokra, amikre szükségünk sincs, új telefon, huszadik cipő, még gyorsabb kocsi. Közben gyerekek halnak meg, mert nincs pénz a megmentésükre, gyógyításukra. 

Lehet, hogy demagóg vagyok. De álljon elém, aki úgy gondolja, hogy ez fontosabb, mint egy gyermek élete. Álljon ide, mondja a szemembe! Mondja a szemükbe! Mert én nem merem.