Jó reggelt!

Fáradok. Szépnek, meghittnek kellene lennie a karácsonyi készülődésnek, a várakozásnak. Olyannak, mint a reklámokban. Hogy közösen vesszük a fenyőt, forralt bor gőzöl az esti konyhában, susmorogva beszéljük meg a másik ajándékát, szívünk csendesül, de közben a karácsonyi várakozás zizegtet belülről.

De nem ez van. Iszonyatos év végi rohanás, mindent lezárni, befejezni, elvarrni, közben boltba rohanni, ajándékért loholni, szervezni az ünnepi napokat, gyerekekkel, szülőkkel, a fényfüzér nincs meg, a karácsonyfatalp már tavaly se’ volt, csomagolópapírért is el kell menni, hú, ezer a dolog. Azt érzem, hogy nem is az ünnepet várom, hanem az iszonyatos pörgés végét. Az lesz majd az igazi ünnep.