Jó reggelt!

Holnap jön a Jézuska! – ezt nem az én kisgyermekem mondta – aki egy fejjel magasabb nálam –, hanem az én számon csúszott ki. Mert akinek a szülei még élnek, az mindaddig gyermek is marad, amíg édesapja, édesanyja él. Hiszen hiába vagyok félszáz éves, szüleim pedig rég nyugdíjasok, de a viszony ugyanaz marad. Szülő és gyermeke. Az a felnőtt, aki ajándékot tud adni szülei­nek, az a gyermek (még ha középkorú is), aki ajándékot kaphat apjától, anyjától, az boldog lehet. Van családja. És a vér összetart. Ha néha vitával, ajtócsapkodással, de felnőttünk mi, nagy gyerekek. Felneveltek. És most itt a szeretet ünnepe. Kit is szerethetnénk őszintén, igazán, mint őket...