Jó reggelt!

A kézifék a barátom: segít, ha emelkedőn állok meg, de ha a fékpedál megadja magát, akkor kisebb-nagyobb kompromisszumokkal a szervizig folytatni tudom az utam. A kattanások számát már rég nem számolom, annyira húzom be, amennyire kell. A minap este hazaérkeztünk, a kapu előtt megálltam. A kapu kinyitását követően be akartam parkolni az udvarba, hogy könnyebben kipakolhassak. 

Ám amint kinyitottam az egyik szárnyat, és tettem két lépést, nagy robajt hallottam. A kocsi „önjáró üzemmódba” kapcsolva kitörte a kapu másik szárnyának reteszét és nagy lendülettel beköszönt a kertbe, kis híján el is ütve. Azt hiszem, újra meg kell tanulnom számolni... -walkűr-