Közös élmények

Bár még hátra van néhány nap februárból, a természet mit sem törődve ezzel, tavaszt hirdetett. Süt a nap, csicseregnek a madarak, végeláthatatlan kliséket sorolhatnék, mi minden történik ilyenkor. Mert bizony történik. Néhány hete előbújt a gyermekem által egy éven át gondosan öntözgetett jácint zöld levele, a hosszú száron bimbókat növesztett, és minden nappal egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy virágot bontson. Izgatottan várja az egész család azt a pillanatot, amikor már illatával is elkápráztat minket. 

A növények és természet ébredezése a friss levegőre csábít, nemcsak hétvégén, hanem hétköznap is. Ilyenkor még a négy fal között végzett munka is nehezebben megy. Az ablakon betóduló meleg napsugár elvonja a figyelmemet. Gondolataim messze kalandoznak, tervezve, hol tölthetnénk el a hét utolsó napjait. Mert csak remélhetem, hogy a jó idő egészen odáig kitart, sőt nemcsak erre a hétvégére, hanem a következőre és az az utánira is. Aztán már csak azt veszem észre, hogy sokat azon sem kell gondolkodni, hogy mi legyen a program, a különféle kül-, és beltéri rendezvények sorra követik egymást Szolnokon és környékén, megtöltve a naptárat.

Ahogy arról hírportálunkon is beszámolunk idén is megtartják a vasútmodell kiállítást, amivel a mi családunk is megnyitja az évet. Jártunk már ott babakocsival, két karonülővel, három közel totyogóssal. Vittünk már fellépőt magunkkal, hogy mindenki jól lásson. Az évek teltek, az emlékek gyarapodtak, a várakozás viszont nem csökkent. Szerintem idén nálunk a lego terepasztal lesz a nagy sláger.