Jó reggelt!

Iskolás gyerek anyukájaként mindig tartok az ünnepektől. Sajnos előfordult már olyan, hogy elfelejtettem ünneplőbe öltöztetni a fiamat, de olyan is, amikor ugyan gondoltam rá, de reggel kétségbeesve néztem hosszasan a kinőtt ruhában feszengő másodikos lurkót. Az elvesztett, pontosabban az évente egyszer szőrén-szálán eltűnő kokárdáról már ne is beszéljünk. Idén minden rendben volt, és már előre örültem, hogy ezt a tanévet kihúzzuk ezzel a mérettel. Suli utánig tartott csak az öröm, amikor a fiam közölte, hogy fájt mindene a szűk nadrágban. Azt hiszem, várok a vásárlással a tanévzáró előtti napig, mert képes és addig is átnő egy ruhaméretet.