Templom, iskola, néha mindkettő

A magyar vidék egyik megtartóereje sokáig a templom és az iskola volt. Ha a szükség úgy hozta, akár egy épületben a kettő.

Mint amit a megyében, Hunyadfalván is megőrzött számunkra a történelem szeszélye. Ugyanis ezek a nagy szellemi, lelki kincset jelentő intézmények gyakran igen szerény körülmények között feleltek meg hivatásuknak.

Így kísérték végig az általuk szolgált közösséget a születéstől kezdve az emberi lét fontos állomásain, amint arra az említett helység könyvtárosának élete is példa.

A néptanító, meg felekezettől függetlenül, a pap volt általában a közösség szellemi vezetője, gondjában, bajában tanácsadója, ha kellett a külvilág felé védelmezője. Ezért ahol megszűnt a számukra ez az igazodási pont, ott előbb-utóbb meghúzták fölöttük a lélekharangot. Nem érdemtelenül nevezte Gárdonyi Géza lámpásnak a régmúlt idők néptanítóit.

Ha kihunyt a fényük, szétszéledtek, elfogytak a világában élők. Volt időszak, amikor ezt tudva hatalmas erőfeszítéssel néhány év alatt kétezer tanyai tantermet építettek Magyarországon.

Lepusztult, omladozó maradványaikba a megye több pontján ma is belebotolhat az arra járó utazó. Amíg megvoltak, sok jó koponyának adtak olyan útravalót, amivel akár országos hírig is eljutottak a tanyai létből.

Jó emlékezetüket bizonyítja, hogy például a Jászságban, de másutt is, a mai napig visszajárnak hozzájuk egykori neveltjeik, pedig néha már az épület helyét is legfeljebb egy szerény tábla, harangláb jelzi, vagy netán még annyi sem.

Szathmáry István