2018.01.18. 18:45
Játszva tanul a busz célközönsége
Még híre-hamva sem volt a ló vontatta omnibusznak, amikor világra jött a magyar irodalom egyik legjelentősebb alakja, Arany János.
Születésével szinte egy időben kitört a technikai forradalom, kétszáz évvel később pedig egy, a Kárpát-medencét körbeutazó vándorbusz hirdeti a legkiválóbb hazai balladaköltő nagyságát.
Hogy az emberiség nézőpontjából előnyösek vagy hátrányosak voltak-e a felgyorsult világ termékei, a kései utókor és a múltra visszatekintő történelem majd feleletet ad rá.
Arra viszont már tudjuk a választ, hogy a szalontai nótárius többévtizedes szépírói munkásságának haszna volt és vagyon. Hiszen az ez irányú iskolai tanulmányok kötelező bebiflázása nélkül, önszándékból, holnap is igénye lesz a magyar embernek Arany igényes és könnyen fogyasztható műveire.
Jó bornak is kell a cégér, a Petőfi Irodalmi Múzeum ma ezzel együtt is lovat, jelen esetünkben buszt adott a kétszáz éve született neves író-költőnk jeles művészetének terjesztése alá.
A 200-as jelű Arany-busz másfél év alatt utazza körbe a Kárpát-medencét. Eközben több száz magyarlakta település, apró falvak és nagyvárosok kisdiákjai újgenerációs ismereteket kapnak a balladakirályról és királyságának kincseiről. S miként?
A mai fiatalok agyával gondolkodva szervezett vándortárlat az iskolatáskában hagyja porosodni a tankönyveket, bekapcsolja a kamaszok kedvenc okoseszközeit, s már mehetnek is a klikkelések.
A busz célközönsége észre sem veszi, hogy játszva tanul, miközben lexikális tudást, ismereteket, élményeket gyűjt.
Én amondó vagyok, ha a matematikának is lenne efféle „aranyos” vándorbusza, én biz’ bérletet váltanék, és nyomban felülnék rá.
