Mindent bele, kicsik és nagyok!

Szombaton a négy-, a hat-, és a nyolcosztályos középiskolákba felvételiznek az általános iskolát elhagyni készülő nebulók. Ahány iskola, annyiféle felfogásban készülnek erre a napra tanárok, s diákok egyaránt.

Hartai Gergely

Van olyan intézmény, ahol nagy gondot fordítanak arra, hogy a tízéves kisdiákok szinte semmit se érezzenek a felvételi okozta vizsgadrukkból.

Az egyik szolnoki iskolában például csak egy „tudáspróbát” írtak, mely valójában a szintfelmérő volt. Hogy motiválják a diákokat, még ötöst is ígértek a jó eredmény után.

Emlékszem, annak idején bennem is óriási volt a vizsgadrukk. Nem is csoda, hiszen lépten-nyomon jöttek a , ha nem vesznek fel, semmi sem lesz belőlem.

Ettől kezdve pedig egyre jobban féltem a felvételi napjától, s folyton csak a figyelmeztető mondatok forogtak a fejemben.

Majd pedig mint zenegépen a megakadt lemez, újra és újra indult az egész. Eljött a nagy nap, beléptem az iskola kapuján. Egy idős úr fogadott, az igazgató. Egyenként felvételiztünk, s alighogy a terembe léptem, minden izgalmam elillant.

Egy mosolygó ember fogadott, akivel úgy beszélgettem, mintha egy jó baráttal találkoztam volna. Ez a néhány perc elég volt ahhoz, hogy minden negatív gondolat elszálljon a fejemből és a kérdésekre koncentráljak. Merthogy így is lehet.

Hány és hány olyan diák van, akik nagy izgalmak közepette élik meg ezt az időszakot, holott csupán egy-egy kötetlen gesztus elég lenne ahhoz, hogy a nebulók tudásuk legjavát nyújtva tehessék oda magukat a feladatokhoz.