Vajon hányan vagyunk, kik szánunk rá időt, hogy kapcsolatba lépjünk a természettel?

A városi emberek zöme egyre kevésbé ismeri az őt körülvevő természetet, a betonrengetegben, technikai kütyükkel körülvéve, könnyű messzire szakadni az ősi környezettől. Pedig igazán nincs okunk panaszra, nem vagyunk rosszul eleresztve természeti értékek tekintetében.

Már bent a megyeszékhelyen is számos állatnak és növénynek nyújt életteret a Tisza és a Zagyva, a városon kívüli zavartalan szakaszokról vagy a kanyargó Körösről, a mesés holtágakról nem is szólva.

A puszta is számos teremtménynek ad otthont, vagy ott a Tisza-tó, az igazi növény- és állatparadicsom.

De vajon hányan vagyunk, kik szánunk rá időt, hogy e szárnyas, kopoltyús, négylábú vagy helyhez kötött teremtményekkel közelebbi kapcsolatba kerüljünk?

Jó dolog, hogy évente hazánkban több állat- és növénycsoportból megválasztanak egy-egy fajt, hogy ráirányítsák a közvélemény érdeklődését.

Csakhogy jó néhány olyan állatka és növény él közvetlen közelünkben is, melyek a maguk módján éppoly különlegesek és érdekesek, mint a kiválasztottak, ám nem olyan szerencsések, hogy rivaldafénybe álljanak, vagy felkapja őket a média.

Persze, az volna az igazi, ha a természet lakói nem csak egy-egy (állatkerti) kiránduláson, vagy az adott év élőlényeinek kihirdetésekor kapnának figyelmet.

Jó lenne, ha magunktól is arra törekednénk, hogy megismerjük a közelünkben élő csodákat. Védve élőhelyüket, célul tűznénk ki, hogy mindent megtegyünk annak érdekében, hogy egymás mellett élésünk valóban tartós legyen.

Kovács Berta