Óceáni hulladékból készít bikiniket két szolnoki lány

– Mertem nagyot álmodni. Nyakamba vettem a világot, és egyenesen Ausztráliáig utaztam a főiskola után. Tetszett a szabad élet, a szörfös világ.

– Később a Kanári-szigetekre költöztem át, itt élek immáron negyedik éve – meséli az óceán parti otthonában üldögélve Szomolányi Szandra, vagy ahogy mindenki ismeri: Dézi.

Nem, nem a cikk íróját küldték ki (sajnos) helyszíni riportot készíteni. Az internet segítségével beszélgetünk egymással. Ő a napfény országában, én pedig... hát, most éppen esik, és 20 fok van Szolnokon.

– Szolnok... szeretem! – sóhajt fel Dézi.

– Ott él a családom, a rokonaim, a barátaim, és ott varrja a nagynéném háromfős csapatával a bikinijeinket – sorolja a kapcsolódási pontokat a fiatal lány, hozzáfűzve, szolnoki a barátnője és egyben üzlettársa, Tóth Móni is.

Akit azonban most hiába is hívnék, annyi a dolga az új fürdőruha-kollekcióval. De ő mindent elmesél helyette is...

Hamarosan megtudom, a barátnők a világ számos országában jártak, rendszeresen úsznak, búvárkodnak. Saját szemükkel tapasztalták, mennyi szemetet nyelt el az óceán, hogy a környezetszennyezés milyen méreteket öltött.

– Tenni akartunk valamit, amivel csökkenthetnénk a hulladékmennyiséget. Találtunk egy céget, melynél önkéntes búvárok az óceán mélyéről hozzák fel az eldobált halászhálókat, melyekből egy másik vállalkozás fürdőruha-alapanyagot készít.

– Tudtuk: ez lesz a mi utunk, bikiniket fogunk tervezni és varrni ebből a különleges anyagból! – meséli Dézi.

A tervezést a lányok vették nyakukba, és ők vállalták a gyártás levezénylését is Szolnokon. Nem volt egyszerű dolguk, a bikiniket sokszor kellett átalakítani, többször futottak bele zsákutcába. A végeredmény azonban magáért beszél: a fürdőruhák csinosak, szexisek.

És – magyar viszonylatban – nem olcsók. Egy falatnyi bikini ugyanis hatvan-hetven euróba kerül. Persze, ez az összeg másként cseng külföldön, ráadásul (például a Kanári-szigeteken) sokkal nyitottabbak a környezettudatos gondolkodásra.

– Hisszük, hogy ez a jövő, így most teljes erőbedobással dolgozunk, hogy az Undersea minél sikeresebb legyen!

Nem csak a húszéveseké lehet egy jó bikini!

– Én magam vagyok az élő „hirdetőtábla”. Mindennap a saját fürdőrucink van rajtam – nevet Dézi, amikor a reklámozásról beszélgetünk.

– Ha meg elhasználódik a bikinim, újra lehet hasznosítani ezt is. A fürdőruhák csomagolása is újrahasznosítható, beleértve a címkét is. Ez utóbbit el lehet ültetni, mert virágmagok vannak benne. Teszteltem, működik! – mondja a fiatal „üzletasszony”.

Kiderül az is, a márka bizonyos darabjaival egy teknőskórházat támogat a két lány, a kijelölt bikini árának tíz százaléka jut el az állatkórházig.

Kérdésemre, a tervezésnél gondoltak-e a negyven pluszos korosztályra, megnyugtat: egyre több olyan bikinialsót varrnak, mely többet takar, mint amennyit mutat. Így – talán – egyszer még a cikk alkotója is magára ölthet egy ökorucit – valamely eldugott, néptelen kis öbölben.