Szoljon podcast

2023.12.02. 06:55

Az egész falu drukkolt az országos tévé főzőműsorában remeklő tiszabői Mányi Józsefnek

Számára a főzés szerelem, a tanulás pedig kiút a szegénységből. A tiszabői Mányi József családjában elsőként szerzett diplomát, azóta többen követték ezen az úton. A szakács végzettséggel is rendelkező nemzetiségi roma tanító nemrég sikeresen szerepelt a Tv2 Séfek Séfe című főzőműsorban, erről beszélgettünk vele otthonában.

Molnár-Révész Erika

Mányi József otthon is szívesen főz, ottjártunkkor lánya születésnapjára készítette a marhalábszárpörköltet

Fotó: Mészáros János

– Milyen élményekkel tért haza erről a megmérettetésről?

– Igazából nagyon vegyes érzésekkel, óriási lelki felkészülést igényel egy ilyen főzőverseny. Amikor az ember azt gondolja, hogy nagyon jót készít, kap olyan kritikákat, hogy elgondolkodik, hogy vajon tényleg tud-e főzni? Amikor meg nem vagy olyan elégedett magaddal, piedesztálra emelnek, hogy ez nagyon jó étel lett. Lelkileg is, fizikailag is nagyon megterhelő volt a verseny, de összességében, és így utólag egy nagyon nagy élmény. Életre szóló...

– Meddig is jutott?

– A TOP 10-be. Tizedikként végeztem.

– Kezdjük az elején. Hogyan jött az életébe a szakácskodás?

Gyermekkorom óta mindig is szerettem főzni, ez látszik is, gondolom...(nevet). Miközben végeztem a főiskolát, nyitottunk egy büfét. Úgy gondoltam, ha már ezt csinálom, értsek is hozzá. Éppen adódott egy lehetőség Mezőtúron, így felnőttképzésben megszereztem a szakács szakmát. Előtte is szerelem volt, azóta is, és egyre inkább...

– Ezt azért furcsállom egy kicsit, mert a roma családokban általában az asszonyok főznek. Hogy esett, hogy mégis ön ragadott fakanalat?

– Nem tudom, igazából a cigányoknál a férfiak is főznek, csak ők ugye az üstökben készült ételeket, pörkölteket. Lehet, hogy innen ragadt rám, lehet, hogy egyik ősöm is nagyon szeretett főzni.(mosolyog)

– Milyen ételeket főz szívesen?

– Bármit. Itthon is sokat főzök, a hagyományos, mindennapi ételeket a páromra bízom, ő is sokat főz, próbálom nem kiszorítani a konyhából természetesen, de a különlegesebb ételeket én készítem. Illetve a babgulyást, a gulyáslevest és bizonyos pörköltet nem adom ki a kezemből. Azt nem...

– Hány gyermeke van?

– Egy lányom van, 17 éves. A Bercsényi Miklós Katolikus Gimnáziumban tanul Törökszentmiklóson, most 11. évfolyamos. Ügyes és szorgalmas, nagyon büszke vagyok rá. Aztán remélem, hogy valamilyen szinten a nyomdokaimba lép. Nem a szakácskodásra gondolok itt, hanem a tanulásra.

– Mert miket végzett el a szakács iskolán kívül?

Van egy tanítói diplomám, Szarvason végeztem, 2020-ban. Pontosabban tanító, nemzetiségi roma tanító szakirányon, ami azt jelenti, hogy az én diplomámban fel van tüntetve, hogy cigány nyelvből is diplomáztam, ami egy felsőfokú C típusú nyelvvizsgával egyenértékű. Úgyhogy, remélem a lányom is főiskolát vagy egyetemet végez majd, és megtalálja a számítását az életben.

– Az ön családjában mennyire volt gyakori az, hogy továbbtanultak?

– A családunkban én vagyok az első, de szerencsére nem az utolsó. Az unokaöcsém például most iskolában dolgozik, jelenleg ő is Szarvasra jár főiskolára, több unokahúgom elvégezte a bolti eladóit, a húgom óvodában dolgozik, egyelőre képesítés nélkül, de most készül ő is főiskolára. A családomban én voltam az első, de mára szinte mindenki a tanulás felé vette az irányt szerencsére. 

– Visszatérve a főzéshez, a büfén kívül szokott máshol is munkát vállalni szakácsként?

– Az az igazság, hogy nagyobb étteremben még nem dolgoztam. Azt elmondhatom, hogy a tiszabői kis gyrososból jutottam el a Séfek Séféig. Máshol még nem dolgoztam, nincs is tervben igazán, viszont vannak különböző rendezvények a műsor kapcsán, melyekre többen is járunk a szereplők közül, na, ott azért jókat főzünk. Szinte örömfőzésnek is nevezhetjük ezeket, hiszen a különleges ételek készítése mellett együtt vagyunk a csapat egy részével. Imádom ezt az egészet.

– Akkor tartják a kapcsolatot.

– Nap mint nap beszélünk telefonon. Azt tapasztaljuk, hogy szeretnek minket az emberek, a minap Fülöpszálláson voltunk közönségtalálkozón, rengetegen voltak. Ajándékokat hoznak, fényképezkednek, jönnek, mosolyognak, gratulálnak. Sok szeretetet kaptam a műsor kapcsán, már emiatt megérte az egész.

– És itt a faluban mit szóltak ahhoz, hogy szerepelt a tévében?

– Itthon nem vagyok újdonság... (nevet) Egy kis faluról beszélünk, ismernek gyerekkorom óta, én is ismerem őket. A pici gyerekeken láttam, hogy megilletődtek. Egyébként nagyon pozitív a falu visszajelzése, a felnőtt emberek, a velem egykorúak vagy idősebbek is gratuláltak. Néztek, szorítottak értem.

– A mentorok, a séfek hogyan viszonyultak a versenyzőkhöz?

– Én először tartottam Fricitől – ugye Vomberg Frigyeshez kerültem –, hiszen végigkövettem az összes műsort, és egy elég szigorú, nagyhangú séfnek tűnik a képernyőn. Tényleg nagyon szigorú és következetes, de nagyon jó ember. Műsor közben vagy forgatási szünetekben odajött hozzánk, mindig volt egy-két jó szava, megsimogatott, megölelt bennünket, együtt nevetett velünk. Ő az etalon. Két lábon járó lexikon szakmailag. Wolf András és Krausz Gábor is magas szakmai színvonalat képviselnek, fantasztikus séfek, és emberileg is nagyszerűek. Az egész stáb egyébként, a műsorvezető, a riporterek, az operatőr, a szerkesztő, mindenki, hiszen közös volt a cél, hogy egy nagyon jó műsort prezentáljunk a nézőknek. Nehéz volt, de fantasztikus volt a légkör.

Arról, hogy Mányi József hogyan élte meg a műsor utáni időszakot és hogy mi az álma, a beszélgetés további részében meghallgatható a Szoljon.hu podcastben.

A podcast megtalálható a Szoljon.hu Youtube- és Spotify-csatornáján is.

A humor segíti át a mindennapi nehézségeken

Mányi József a verseny ideje alatt láthatóan a legfeszültebb pillanatokban is derűs maradt.

– Alapjában véve egy nagyon vidám természetű ember vagyok, és ha jönnek nehézségek és elkeseredek, attól jobb nem lesz. Mint Móricznak a Hét krajcárjában humorral oldom meg a gondokat. Ez vezetett valószínűleg ahhoz, hogy a hidegvéremet is meg tudtam őrizni, tisztán tudtam gondolkodni. A való életben is így vagyok ezzel, megállok egy pillanatra, átgondolom a körülményeket, és az alapján cselekszem, ahogy a legjobbnak látom – vallja a tiszabői szakács.

 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában