2022.12.05. 06:55
A frontvonalat is megjárta a kinevezett szolnoki rendőrkapitány
Dr. Balogh János rendőr altábornagy, országos rendőrfőkapitány november 1-jei hatállyal nevezte ki Fürj János rendőr alezredest a Szolnoki Rendőrkapitányság vezetőjének. Aki egyébiránt 2021. május 5-től megbízott vezetőként látta el a feladatot. Fürj János ezer szállal kötődik a Jászkunsághoz, főleg a Kunsághoz, minderről és persze a szakmáról is a vele készített interjúban beszélgettünk.
Fürj János alezredes hangsúlyozza: a rendőrség kiemelt feladata, hogy a lakosság biztonságban legyen és biztonságban is érezze magát
Fotó: Mészáros János
Fürj János rendőr alezredesnek dr. Rádi Norbert rendőr ezredes, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője a november 2-i ünnepélyes állománygyűlésen adta át a kinevezésről szóló parancsot.
– Nagy megtiszteltetés számomra, hogy immáron nem megbízott, hanem kinevezett parancsnokként irányíthatom a kapitányságot – szögezte le elöljáróban, majd a kezdeti, pályakeresési motivációja iránt érdeklődtünk.
– A felmenőim között számos honvédelmi és rendvédelmi rokont tudnék felsorolni, akik katonák, rendőrök vagy tűzoltók voltak. Édesapám, aki egyébként örményesi származású, körzeti megbízott rendőr volt Fegyverneken.
Ha azt vesszük, a családi indíttatás okán számomra az irány volt kijelölve, azonban az út, amelyen harminc esztendővel ezelőtt elindultam, leküzdhető akadályokkal volt tele. Magam tapostam ki járhatóvá, és sohasem gondoltam, hogy rossz pályát választottam. Sőt!
– Milyen tanulmányokat végzett?
– Már az általános iskolában tudtam, hogy milyen irányban tanulok majd tovább. A középfokú iskoláimat Kunhegyesen, majd Debrecenben végeztem, a sorkatonai szolgálatot pedig a szegedi határvadász században teljesítettem. Ezt követően a fővárosba kerültem, ahol a két éves rendőriskola elvégzése után a II. kerületi Rendőrkapitányságon a közrendvédelmi osztályon kezdtem el dolgozni. A munkám mellett szereztem meg a diplomát a Rendőrtiszti Főiskola bűnügyi szakán. Hadnagyi rendfokozattal eleinte megbízott, majd kinevezett alosztályvezető voltam.
– Miért tért vissza szűkebb pátriájába, a Jászkunságba?
– Ennek eléggé racionális okai vannak. A 95-ös évektől 2008-ig a rózsadombi kapitányságon dolgoztam. Időközben tanulmányokat folytattam, családot alapítottam, 98-ban megszületett a fiam, 2001-ben a lányom, és ezekben az években végig ingáztam szolnoki otthonom és a főváros között. Kissé megterhelő volt, noha sohasem panaszkodtam ezért. Marasztaltak volna, de családi okokra hivatkozva az áthelyezésemet kértem. Végül 2008. augusztus elsejével a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság állományába kerültem, és innen érkeztem a Szolnoki Rendőrkapitányságra.
Az elmúlt időszakban újabb képesítéseket szereztem, melyek által a tavaly tavaszi megbízott kapitányságvezetői pozíciómból parancsnoki kinevezést kaphattam.
– A rendvédelmi vagy a bűnügyi vonal áll önhöz közelebb?
– Ebben a szakmában a kettő csak papíron elválasztható, egyébként egymásrautaltságban vannak. Az esetemben igaz ugyan, hogy a főiskolát bűnügyi szakon végeztem el, de többnyire a közrendvédelemben tevékenykedtem. A felderítések, nyomozások azonban valóban „rejtettebb” feladatokat adnak a szakmánkban, mint mondjuk a köz- és közlekedésbiztonság felügyelete. A lakosság leginkább az utóbbi kollégákkal találkozik gyakrabban. És bár jómagam a rendvédelemhez tartozom, a korábbi munkám során jelentős bűnügyi helyszíneknél láttam el különböző feladatokat.
– Érdekességként felsorolna néhányat?
– A rendszerváltás után, amikor a pályámat kezdtem a fővárosban, Budapest közbiztonsága rosszabb volt, mint napjainkban. Fegyverek ropogtak, pokolgépek robbantak. Még javában kezdő voltam, de ide-oda kiküldtek helyszínek biztosítására. Például egy ismert politikus elleni merényletkísérletet után az érintett személy budai házát kellett biztosítani. A Viszkis rabló is ekkor tűnt fel, az általa elkövetett bűncselekmények helyszínét is többször biztosítottam.
Később a Fenyő-gyilkosság órájában pont szolgálatba mentem azon az úton, amely néhány perccel később véres tetthely lett. Szolgálatba helyeztek, s már mehettem is vissza a helyszínre tanúkat keresni.
– Úgy tudom, korábban aktív sportoló is volt…?
– A labdarúgást ma is kedvelem, de már nem űzöm. Hajdanán Kunhegyesen, majd pedig Debrecenben is igazolt futballista voltam, és mielőtt végleg szögre akasztottam a focicsukámat, több település szakosztálya is megkeresett még. A katari világbajnokság küzdelmeit izgatottan figyelem, de napi munkám nem engedi meg, hogy televízión végig is követhessem mindegyik mérkőzést.
– Hogyan vélekedik, milyen a rendőrség munkájának megítélése a megyeszékhelyen?
– Az elmúlt időszak lakossági fórumain történő visszajelzések a rendőrség munkájával kapcsolatban pozitívak voltak. A mi feladatunk szolgálni és védeni. Kollégáimmal egyetemben mi minden nap azon vagyunk, hogy a szolnokiak és a városhoz tartozó kistérség településein élők biztonságban legyenek és biztonságban is érezzék magukat. A városvezetéssel, hivatalokkal, hatóságokkal, különböző civil szervezetekkel kiegyensúlyozott a kapcsolatunk. Ha megkeresnek bennünket, mi bárhol és bármikor készen állunk a rendet biztosítani úgy, hogy a feladataink végzése nem jár különösebb fegyelmezéssel. Az a tapasztalatunk, hogy elégséges a jelenlétünk a közrend fenntartásához. A sportesemények biztosításánál is csupán egyes kiemelt mérkőzéseinél állítunk be nagyobb létszámú egységet. Ezúton szeretnék köszönetet mondani az illetékességi területünkhöz tartozó polgármesteri hivataloknak, valamint a járőrözési feladatainkhoz jelentős segítséget nyújtó polgárőrségnek és a közterület-felügyelőségnek. A lakosságnak pedig áldott, illetve minden tekintetben nyugodt és biztonságos ünnepeket kívánok a kapitányság állománya nevében.
